Elkezdődött a nagyhét

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök kiemelte, hogy a szenvedéstörténetet idézték fel, ahogyan azt a virágvasárnapi liturgia előírja, illetve tenni szokták. Ezt megelőzően pedig Jézus életének, vagyis az üdvtörténetnek a másik fontos mozzanatát élték át, a jeruzsálemi bevonulást. Olyan események ezek, melyek, ha megteremtjük a szükséges lelki nyugalmat, magukkal ragadnak bennünket. Ugyanakkor ezek egyik eredménye az, amit a kontrasztok feszültségének nevezünk, hiszen nem sokkal azután, hogy a nép hozsannázott, ruhákat terített Jézus útjába és az új életet és reményt jelképező zöld ágakat lengetett, eljutunk a másik véglethez, a Golgotához, hogy megtapasztaljuk ennek csendjét, mely a megkínzás, a megcsúfolás, a keresztre feszítés és a halál gyötrelmei után borították el a vidéket és az egész világot. A Nap elsötétült, és a nép csodálatos hitvallást tett, mely még mindig rezonál a lelkünkben, a fülünkben: „Ez valóban Isten Fia volt”. Fontos azonban, hogy ne csak a régmúltra emlékezzünk, hanem valamiféleképpen mi is a jelenben csatlakozzunk, álljunk Jézus mellé, járjunk azon az úton, melyre hívott bennünket, hogy célba érhessünk, hangsúlyozta a főpásztor.

Arról is beszélt a megyés püspök: mielőtt bevonult volna Jeruzsálembe, Jézus és a tanítványok megálltak. Óvatosan leosztotta nekik a feladatokat, hogy ők is részesei legyenek az üdvtörténetnek, és rajtuk keresztül tulajdonképpen nekünk is üzent. Egy párat közülük pedig elküldött a városba, hogy intézkedjenek, s hozzanak neki egy szamarat, melyre felülve bevonulhasson majd.

Jézus tehát előre gondolkodott, előkészítette a vele való egyszerű, alázatos és emberközeli találkozást. Gondoskodott arról, hogy megismerjük őt, tudjuk, hogy kicsoda, honnan jött, mi a tanítása, és hogy azért akarja, hogy megváltozzunk, hogy szebb és jobb legyen az életünk. A tanítványokat küldte előre, akiket alkalmasnak talált arra, hogy Isten tervének megvalósítói legyenek. Tömegkultúra ma is létezik, és nekünk követnünk kell a tanítványokat. Nemcsak ismerősök vagy barátok közé, hanem az idegen környezetbe is, mindenkit próbálva bevonni Krisztus misztériumába, tanácsolta a megyés püspök.