A kibontakozásra váró lehetőség

Bátori Judit lelkipásztor

A tanító vagy egy tanár számára a gyermek elsősorban egy kibontakozásra váró lehetőség. Talán úgy tudnám leginkább illusztrálni mint egy óriási mezőt, amin mindenféle virág megterem. Az oktató a maga gondoskodó szeretetével mindegyik gyermeket a legjobb tudása szerint ápolja, megtesz mindent annak érdekében, hogy a növényhez hasonlóan növekedjen és megfelelő tápanyagot, vizet és nem utolsó sorban napfényt kaphasson.
Mindaz, aki gyermeket nevel, egy rá bízott örökséget kap, tudja, hogy milyen drága kincs van a birtokában. A mező virágaihoz hasonlóan más és más mindegyik, így különböző gondoskodást is igényelnek, de a maga nemében csodálatos érték. Ezt ismerte fel a volt tanítónénim is egykoron a mi osztályunkban. 
Sok év távlatából kívülállóként, ahogy végig néztem a volt tanítónénim Ambrus Irén áldozatos munkáját, amit a jelenlegi osztályáért tett, az az érzésem támadt, hogy mennyi  idő, verejték vagy éppen könnyek vannak abban, hogy a negyedik osztályosok ballagása ilyen színvonalas legyen. A legapróbb részletekre kiterjedve, talán nem is a jól megtanult szerepen volt a legnagyobb hangsúly hanem azon a láthatatlan, de mégis érzékelhető szellemi és lelki örökségen, élmények gazdagságán, amit a gyermekek az évek során ebben a közösségben kaptak. Ambrus Irén tanítónőhöz való viszonyulásuk tanúskodott az őszinte és önzetlen szeretetükről. Mert a gyermek őszintén kommunikál és viszonyul a környezetéhez és ez minden rezdülésükből kiolvasható volt. 

Bízom benne, ugyanazt  az örökséget adják majd tovább, amit ők is kaptak az évek során: a szeretet, türelem, becsületesség és a tudás óceánjában való mély elmerülésre való képesség és a kifogyhatatlan lelkesedés. Ezek olyan erények, amelyeket soha senki nem vehet el tőlük.
Megható volt látni a szülők, családtagok csillogó és sokszor könnybe lábadt tekintetét, ami a meghatódottság, a hála és köszönetről adott tanúbizonyságot a tanítónő irányában. Köszönet illeti mindazokat,  akik erős tartóoszlopokként jelen voltak a háttérben és áldozatos munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez a ballagás emlékezetes maradhasson.

Kívánom, hogy a Ambrus Irén tanítónő számára adjon az Isten sok türelmet és bölcsességet, hogy a munkája során a továbbiakban is mindegyik gyermekben felismerje az értéket, a lelki szépséget, a növekedésre való készséget és a kibontakozásra váró lehetőséget nemzetünk gyarapodására és Isten dicsőségére.