2023.06.05. 16:45
Búcsú Dánielisz Endrétől
Elhunyt Dánielisz Endre nagyszalontai irodalomtörténész, pedagógiai író, iskolapszichológus. A hírt a hajdúváros polgármestere, Török László közösségi oldalán tették közzé pénteken, ahol azt is közölték: Dánielisz Endrét Nagyszalonta saját halottjának tekinti. „Gondoljunk rá olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mesélt ő városunkról, Nagyszalonta híres szülötteiről. Munkásságát a városért áldozta” – olvasható a bejegyzésben. Dánielisz Endre 2023. április 6-án töltötte be a 98. életévét.
Forrás: Hajdú-Bihar megyei önkormányzat
Dukrét Géza
Újra elvesztettünk egy nagy embert. 98 éves korában elhunyt Dánielisz Endre, mindannyiunk példaképe. Mint helytörténész, néprajzos, író hatalmasat alkotott.
Nagyszalontán született 1925. április 6-án, kisiparos családban. Elemi és középiskoláit Nagyszalontán végezte. 1939–40 között ipari tanuló. Megélhetési nehézségek miatt szülei Révre költöznek, ahol 1941–44 között a turista menedékház gondnokai. Endre, főleg a vakációkban, barlangvezető volt. Részt vett Keszler Hubert barlangkutatóval a révi barlang feltárásában.
1945-ben tanítói vizsgát tesz Kolozsváron. 1945–1947 között a Köröstárkányi Református Elemi Iskola igazgató-tanítója. 1947 és 1951 között párhuzamosan elvégzi a Kolozsvári Református Teológiát (1947–48) és a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem pedagógia-lélektani szakát. 1951-ben tanári diplomát kap. 1951–1955 között Aradon a Magyar Tanítónőképző pedagógia–lélektanszakos tanára.
1955-ben visszatér szülővárosába. A Pionírházban magyar irodalmi, színjátszó kört vezet. Ekkor kinevezik az akkor alakuló Arany János Irodalmi Kör titkárának. 1956-ban felkérik az Arany-múzeum átrendezési tervének elkészítésére. 1957-ben nyitották meg a múzeumot, a költő születésének 140. évfordulóján. Dánielisz Endrét ekkor nevezik ki a múzeum vezetőjévé. 1966-ig muzeográfus. Ekkor leváltják, mert szembe kerül a szekuritátéval (házkutatás, kihallgatás).
1966-tól 1978-ig a nagyszalontai Arany János Gimnáziumban latint, orosz és francia nyelvet tanít. 1978 és 1985 között az Alexandru Moghioroș általános iskolában tanít, egész nyugdíjazásáig.
1991. szeptember 9-én megalapítják az Arany János Művelődési Egyesületet, amelynek tiszteletbeli elnökének választják a nyugalmazott tanárt.
1993. május 19-én alapító tagja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságnak, amely később lett Társaság.
Hatalmas munkát végzett. Megírta szeretett városa, Nagyszalonta történetét, épített örökségét, jeles szülötteit, néprajzát, iskolatörténetét. Ő volt, mondhatni, a legnagyobb Arany- és Sinka-kutató. Hálás szülővárosától megkapta Nagyszalonta Tiszteletbeli Polgára címet.
Számos kitüntetést kapott: 1997-ben a Gróf Kun Kocsárd-díjat, az EMKÉ-től, 2005-től a Magyar Kultúra Lovagja, 2007-ben megkapta a Fényes Elek-díjat, a PBMET-től. 2017-ben Áder János magyar köztársasági elnök a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta a számára.
2021. szeptember 11-én a megújult Arany-palotában, a névadó jelenlétében, felavatták a Dánielisz-termet. Jelen volt Kásler Miklós, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője és Cseke Attila fejlesztési miniszter. Az akkor 96 esztendős helytörténész, Arany János-kutató több ezer kötetes magánkönyvtárát, dolgozószobáját, annak minden berendezésével, bútorával és gyűjteményével együtt az Arany János Művelődési Egyesületnek adományozta. Ebből az értékes adományból alakították ki a Dánielisz-termet.
És most búcsúzunk ettől a hatalmas embertől. Óriási veszteség mindannyiunk számára. Sohasem feledkezünk meg rólad, drága Bandi bátyám. Nyugodjál békében!
„Búcsúzom.
Előbb-utóbb távoznom kell. Nem tudom, mikor, és nem tudom, hova, csak azt tudom, hogy időm lejárt. A reám bízott feladatot jól-rosszul elvégeztem, s több mondanivalóm nem maradt.
Embernek rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem szórakozás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze nemzeti közösségének szolgálata. Ezt tettem legjobb tudásom szerint. Hídépítő igyekeztem lenni. Hidat próbáltam építeni a múlt és a jövő között a rendelkezésemre álló jelen felhasználásával. Életem egyik fontos feladatának a szalontai szellemi kincsek megmentését tartottam. Ennek a célnak a szolgálatába állítottam életemet. Az eredmény: több mint negyven könyv, sok száz cikk, melyben megfogalmaztam Nagyszalonta múltját, erényeit, érdemeit és szépségeit, amiért szeretni kell ezt az istenáldotta helyet.
Nos, én legalább azzal a nyugodt elégtétellel távozhatok, hogy megtettem a magamét, s a többi már nem az én gondom. Munkám ébresztő volt a szalontaiak számára, hogy ne hagyják veszni értékeinket.
Akinek eltelt az ideje, az lelép a porondról, s átadja a helyét a következőnek – ha jön?
Legyen velünk az Úristen kegyelme!”
Dánielisz Endre
