Búcsút tartottak az orsolyita templomban

Ciucur Losonczi Antonius

Lackfi János költő soraival köszöntötte az ünneplőket Szabó Ervin váradolaszi plébános. Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében Oros Roland segédlelkész kiemelte, hogy július 26-án Szent Annát és Szent Joachimot is ünnepeljük, akik Jézus nagyszülei voltak. A Szentírásban nincs róluk említés, ezért elsősorban a nevükből kell kiindulni, mert a zsidó kultúrában a név egy fontos személyiségjellemző volt. A héber eredetű Anna nevet, ha magyarra lefordítjuk, akkor azt jelenti, hogy kegyelemmel áldott vagy Isten által megajándékozott, míg Joachim jelentése: Isten megvigasztal. E két értelmezés magyarázatot ad ugyanakkor az ő életükre is. A szent hagyományokból tudjuk, hogy házasságban éltek, de húsz éven keresztül hiába próbálkoztak azzal, hogy gyermekük szülessen. Az adott kultúrkörben ez azt jelentette, hogy valamiért bűnösök voltak, s Isten ezért nem adta meg számukra ezt az áldást. Két évtized után minden vagyonukat értékesítették, s úgy döntöttek, hogy az összeget három részre osztják: egyharmadát megtartják maguknak, hogy tovább élhessék az életüket, egyharmadát a papoknak és a templomnak adják, egyharmadát pedig a szegényeknek, így engesztelve Istent. Elzarándokoltak a jeruzsálemi templomszentelésre, de a pap elküldte őket mindenki szeme láttára éppen amiatt, mert nem volt gyermekük. A megaláztatás után hazamentek, de elkeseredésében Joachim úgy érezte, neki még tennie kell valamit. Úgy döntött, kivonul a pusztába, hogy Istennek ajándékozza az életét, és csak imádkozni és böjtölni fog. Kis idő múlva azonban egy angyal jelent meg az álmában, aki azt üzente neki: menjen fel ismét Jeruzsálembe, mutasson be áldozatot, és ott találkozni fog Annával. így is lett, közösen áldozatot mutattak be, s ezáltal elhárult az akadálya annak, hogy gyermekük születhessen.

Oros Roland ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Szent Anna és Szent Joachim életét tisztelet és irgalom jellemezte egymás iránt, hiszen nem hibáztatták egymást, hanem elfogadták Isten akaratát. Egyetértettek és együttéreztek, s alázatos szerénységgel vállalták a sorsukat. Mindezek tükrében pedig világos lehet számunkra, hogy milyen tartalmat hordoznak magukban a neveik jelentései.