Zarándokélet egy kofferrel

Ciucur Losonczi Antonius

A díszterem előcsarnokában megtekinthető kiállítás nyitóünnepségén Böcskei László megyés püspök köszöntötte az érdeklődőket. Homa Ildikó kerületi elöljáró hangsúlyozta: nagy öröm számukra, hogy Nagyváradon is bemutathatják a már májusban Kolozsváron is megrendezett kiállításukat, illetve ennek egy kissé módosított változatát lehet megtekinteni. Nem egy szokványos tárlat, hiszen nem festmények lógnak a falon, és nem valakinek a művészi portréi, alkotásai, hanem olyan személyek arcképei láthatóak, akiket talán nem is ismernek a látogatók. „Fekete-fehér képeket és régi diakockákról visszanyert színes képeket láthatnak nagyrészt. Minden kopottságuk ellenére ezek a képek igazi műalkotások, mert olyan nőknek az életét tárják elénk, akiket a Nagy Művész, a Jóisten alkotott” – fogalmazott Homa Ildikó. Mint mondta, a Szociális Testvérek Társaságának tevékenysége Romániában egy kofferrel kezdődött. Innen ihletődött tehát a kiállítás eredeti címe: Szétszórt szeretet, zarándokélet egy kofferrel. A bőröndből lelki könyvek és kegytárgyak kerültek elő, amelyek eligazítást, bátorítást adtak a száz évvel ezelőtti háborgó történelmi viszonyok között élő embereknek. Aztán a koffer kiürült és a testvérek elindultak országszerte, a Megszentelő Szeretet küldetésében járva, hogy vigasztalást és világosságot vigyenek a gyermekeknek, nőknek, családoknak és magányosoknak. Minden szociális testvér a maga megszámozott kofferével utazott, és az eltelt 100 év alatt eljutottak Temesvárról Nagyváradra, Kolozsvárra, Csíksomlyóra, Marosfőre, Bukarestbe és még számos helyre.

A kiállítás a Szociális Testvérek Társasága romániai kerületének történetét három korszakban tárja elénk. 1923-1949 között az alapítás utáni gazdag és színes éveket láthatjuk képekben, a fejlődés vonalát helységek és évszámok jelzik. Ebbe az időszakba engednek betekinteni azok a képek, amelyek a testvérek hétköznapjairól szólnak: háztáji munka, szellemi munka, utazás, szolgálat. A kolozsvári anyaházi kápolnát szétszedték 1949-ben, de az értékeket kimenekítették. Isten gondviselő jósága ismét összeillesztette ebben a kiállítótérben azt a kápolnát, amely abban a korban egyedülállóan modern volt. A volt tabernákulum ajtó a testvér-kereszt középpontja, az eltűnt üvegablakok reprodukciói pedig a kiállítótér ablakain láthatók annak jeleként, hogy Istennek van hatalma újat alkotni a régiekből. 1989-ben változtak a külső körülmények. A testvérek rejtett élete a külső körülményekben is láthatóvá vált. Ebből az időszakból ugyan nem láthatók képek, de a virtuális felületen megtekinthető egy kisfilm a testvérek vallomásaival. A négy tartón elhelyezett képek ugyanakkor szimbolikusan jelzik a lelkiségük alappilléreit. A tárlókban pedig olyan tárgyi emlékeket helyeztek el, amelyek a bizonyítékai annak, hogy a testvérek mindenhol a szeretet, az ima és a lelkiség szellemét igyekeztek szétárasztani: a börtönben, a sajtóban, vagy a kolozsvári hotelben, amelyet évekig vezettek. Az egyik tárlóban egy váradi vonatkozású dokumentum is található: a noviciátus 1936-os krónikája, magyarázta a kerületi elöljáró.

A tárlatnyitó után a díszteremben Murányi Teréz szociális testvér mutatta be A fény útja a sötétségben című kötetet. A könyv a Nagyszalontán született Fenyvesi Judit szociális testvér önéletrajza, aki a Szentlélek vezetésének és átalakító hatásának köszönhetően a holokauszt és a kommunizmus rémségei közepette is meg tudta őrizni lelke integritását, és írásával tanúja akar lenni Isten hűséges szeretetének. Az első részben elbeszéli útját: családi körülményeit (egy romániai zsidó család szeretetteljes légkörében nevelkedett), a katolicizmusra való áttérését, a szerzetesi hivatás mellett meghozott döntését. Mint szociális testvér túléli családja tragikus sorsát, de a kommunisták tíz év börtönbüntetésre ítélik. Judit börtönéveinek nyomorúságát egy váratlan lehetőség követi: politikai menedékjogot kérhet Amerikában. A második részben ezért az önéletíró újonnan megtalált szabadsága kiteljesedését mutatja be. Az olvasó felfedezheti benne az inspiráló vezetőt, aki reményt ad a Szociális Testvérek Társasága maroknyi közösségének az Egyesült Államokban és azon európai testvéreknek, akik a kommunista elnyomás negyven éve alatt illegalitásban éltek.