Zongoraest a nagyváradi Posticumban

Tóth Gábor

Hagyományos és hagyományokat továbbgondoló is volt egyben ez az egyéni szólókoncert, melyet most hallhattunk Elemértől – hívjuk így a gyakorlati közvetlenség kedvéért a fiatal előadóművészt. Azonban mielőtt megérdemelt méltatásába fognánk, kronológiailag mindenképp idekívánkozik, hogy édesapja, Balázs Elemér jazzművész, ismerten az ütőhangszerek kifinomult zeneköltője, a Posticum mindenkori jazzkoncertjeinek sok éven át visszatérő fellépője, minőségi és mennyiségi tekintetben egyaránt, valamint sok vonatkozásában az ő révén Magyarország legkifinomultabb jazzmuzsikusai fordultak meg már itt.

Ifj. Balázs Elemér idén decemberben tölti 23. életévét, zongoraművész, zeneszerző, Junior Prima-díjjal elismert, s ahogyan egy huszonéves fiatalemberhez illik, ő is hisz a romantika időszakának zenei értékeiben. Rahmanyinovot (Études-Tableaux, op. 39, c, a, esz) és Chopint (Prelűdök, Desz, fisz, A, B) választott alapkovásznak, e sorrendben – bár kronológiailag nyilván utóbbiból következik az előbbi –, továbbá egy Liszt-darabot (2. Paganini-etűd) egy nagyjából 40 perces koncerthez, ráadásban egy nagyon friss, körülbelül három hete költött saját kompozícióját hallhattuk (Saudade).

Kiváló technika, kifinomult stílusérzék, a zenei korszakokat kifogástalan ízléssel és intelligenciával átlátó klasszikus improvizációs fantázia jellemezte játékát. Arról volt itt szó ugyanis, hogy Elemér először röviden előjátszotta a klasszikus faktúrájú darabok bevezetőjét-témagerincét, majd sűrítve kibontotta saját fantáziájában azok mondandóját, mindazt, amit egy 21. századi huszonéves fiatal művész érez, lát, hall, tapint, értékel, továbbgondol egy olyan rögös 20. század után, melyben Debussy, Szkrjabin, Sztravinszkij, Bartók rég letette már súlyos névjegyét. Természetesen ifjúi merészség kell ahhoz, hogy bátorkodjon valaki akadémikus „szentséget” törni, hozzátenni, hozzáimprovizálni Rahmanyinov, Chopin vagy Liszt zenéjéhez, de tény, hogy a jelzettek is improvizáltak a maguk korában. Egyéni és tisztelettudó is az, ahogyan Elemér e zenékhez hozzáhall, mondandója, véleménye van, amihez a tehetségen túl szerteágazó művészetismereti háttér is szükségeltetik. Mindez megvan Elemérben, koraérett rátapintásában, s azért ez azt is mutatja, hogy jó családi-szakmai-oktatási közegből érkezik, szerencsés fiatalember, aki a hivatásra időben rálelt. Csak azt kívánhatjuk, hogy őrizze meg érzékeny, kreatív, egyben tisztelettudó szemléletét a nagybetűs Zene (újra)értékelésében és tolmácsolásában.