Az időseket köszöntötték Kövesegyházán

Ciucur Losonczi Antonius

Igét hirdetett Lukács Attila lelkipásztor, majd a kövesegyházi felmenőkkel rendelkező Megyeri Tamás Róbert kaplonyi polgármester, a tatarosi származású Nyeste András diófási alpolgármester és Grim András, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványért felelős ügyvezető alelnöke köszöntötték az ünnepelteket. Kövesegyháza Bihar megye szórványtelepülései közé tartozik, Tatarossal, Varaszótanyával és Felsődernával együtt körülbelül száz református él a térségben, az Almásfegyvernek–Papfalva–Tataros háromszögben pedig nem hivatalos adatok szerint nagyjából ötszáz magyar ember.

Prédikációját a 92. zsoltár 15. és 16. versére alapozta Lukács Attila: „Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; / Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!” Hangsúlyozta: a közösség időskorú tagjai hosszú élet munkáját tudhatják maguk mögött. Hozzájárulnak a hagyományok fennmaradásához, bölcsességükkel, tapasztalataikkal segítenek a fiatalabb nemzedékeknek. Ezért is fontos, hogy ne feledkezzünk meg róluk, és mindig éreztessük velük azt, hogy nincsenek egyedül.

Arra is felhívta a figyelmet a tiszteletes, hogy a Szentírásban több helyen szó esik az öregségről. Az Ószövetségben például azt olvashatjuk, hogy Ábrahám idősen halt meg, betelve Jézussal, aki maga az élet, ami azt az üzenetet közvetíti számunkra: mi is engedjük, hogy Isten munkálkodjon bennünk és általunk. Az Újszövetségből megtudjuk, hogy a gyermek Jézus „növekedett testének állapotában, erősödött lélekben, Isten és ember előtt való közösségben”. A Jézus által meggyógyított, vakon született fiú történetében találunk egy arra utaló megjegyzést, hogy elég idős volt már ahhoz, hogy felelősséget tudjon vállalni a cselekedeteiért, az efezusi levélben pedig Pál apostol arról is ír, hogy a hitben való nagykorúság egyenlő az időskorral. És ott van az agg Simeon, aki élete alkonyán is lélekben fiatal maradt, mert gyökeret vert szívében Isten ígérete és ezért reménykedve várta ennek beteljesülését, ami végül meg is történt, magyarázta a lelkipásztor.

Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget az 1943-ban épült és az utóbbi időben megszépült templom udvarán.