A Bánságba kirándultak a partiumi nyugdíjasok

Szilágyi Ibolya

Már induláskor kezünkbe vehettük a Tulipán harmadik füzetecskéjét, melyben olvasni lehetett azokról a helyekről, ahová ellátogatunk. Menet közben Székely Hajnal is fűzött még néhány érdekességet a leírtakhoz.
Először Aradon álltunk meg, ahol barátaink, Matekovits Mihály és Kiss Anna, helyi nyugdíjas tanárok már vártak bennünket. Együtt érkeztünk meg Zala György alkotásához, a Szabadság-szoborhoz, és kísérőinktől megtudtuk a szobor történetét. 1890. szeptember 20-án avatták fel, az I. világháború után le akarták bontani, de előbb csak bedeszkázták, majd 1925-ben szétszedték és különböző helyeken őrizték darabjait. 1999-ben – a szabadságharc 150. évfordulójának évében – Dávid Ibolya magyarországi igazságügyminiszter szorgalmazta a szobor helyreállítását. 1999. október elsején a Szabadság-szobrot átszállították a várból a minorita rendházhoz, ahol elkezdődött a mű restaurálása. Szerencsére a szobor minden alkotóeleme előkerült. Végül a Szabadság-szobor a Tűzoltó téren egy, az 1848-as Forradalom Emlékműve elnevezésű diadalívvel együtt kapott helyet, így jött létre a Megbékélés Emlékpark. A diadalív miatt a Szabadság-szobor már fölállított talapzatát 45 fokos szögben el kellett fordítani. Útba ejtettük a minorita templomot, majd elsétáltunk a vesztőhelyre, ahol tizenhárom 1848-as honvéd lelte halálát. Golyó általi halálra négy embert és kötél általi halálra kilenc honvédet ítéltek. Tiszteletünk jeléül koszorút helyeztünk az obeliszkre.
Temesváron a Hunyadi várkastélynál találkoztunk idegenvezetőnkkel. 1849-ben a Temesvárt ostromló magyar forradalmárok lerombolták a várat. Az átépítési és felújítási munkálatok 1856-ban fejeződtek be. 1919 és 1947 között laktanyaként működött. 1947 óta a kastély a Bánsági Nemzeti Múzeum otthona. A kastély előtt két lámpás áll, melyen hirdetik, hogy 1884-ben, elsőként Európában Temesváron vezették be a közvilágítást. Sétánkat a Piata Unirii-n (egykori Losonczi-, vagy Dóm tér) kezdtük, mely a történelmi Magyarország legszebb barokk főtere volt. Itt-ott szecessziós épületeket is láthattunk. A tér legnagyobb épülete, az úgynevezett Barokk palota, jelenleg Művészeti Múzeum. A végében áll a Temesvári Római Katolikus Püspökség székesegyháza, az 1736-74 között épült dóm. A dómtemplom és a Barokk palota mellett a tér legfeltűnőbb épülete a keleties stílusú szerb püspöki palota. Az 1747-ben emelt épület mai homlokzatát Temesvár főépítészének, Székely Lászlónak köszönheti, aki 1906-ban a korábbi barokk stílust keleties motívumokkal gazdagította, hogy jobban kifejezze az épület szerb jellegét. Végül láthattuk a tér közepén álló barokk Szentháromság-oszlopot, a híres Georg Raphael Donner osztrák szobrászművész alkotását, amelyet az 1738-39-es pestisjárvány emlékére emeltek.

A barokk főtér mellett a belváros másik nagy tere a Victoriei tér, régi nevén Lloyd-sor vagy Ferenc József tér, amelyet egyik végén a neobizánci stílusú diadalívvel lefedett opera, a másikon pedig az ortodox katedrális zár le. Itt, a város legnagyobb korzóján gyűltek össze 1989. december 16-án a Ceauşescu-rendszer ellen tüntető temesváriak, a következő napokban pedig itt zajlottak a forradalom legvéresebb eseményei.  Érdekesség a tér középen felállított, Romulust és Remust tápláló anyafarkas szobra, egyike annak az ötnek, amelyeket – mint a latin kultúra jelképét – Románia 1926-ban Olaszországtól kapott. A 360 méter hosszú Lloyd-sort impozáns szecessziós bérházak veszik körül. A Dauerbach-, a Weisz- és a Löffler-palota a város egykori főépítészének, Székely Lászlónak a tervei alapján készült. A két főtér között félúton találjuk a Libertăţii, korábbi nevén a Jenő herceg teret, ahol az egykori városháza piros homlokzatú, eklektikus épülete áll. Az előtte magasodó barokk szoborkompozíciót szintén a nagy pestisjárvány áldozatainak emlékére emelték 1756-ban. Láthattuk az épületet, melyen ötnyelvű emléktábla hirdeti, hogy Bolyai János 1823. november 3-án ebből a házból adta hírül világraszóló geometriai felfedezéseit édesapjának. („Semmiből egy új, más világot teremtettem”). Természetesen két óra alatt nem lehet mindent látni, de kaptunk egy kis ízelítőt a város szépségéből. Következő úticélunk Herkulesfürdő, a Cserna völgyében, mely az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leghíresebb fürdőhelye volt. Már a rómaiak idejében is ismerték meleg forrásainak gyógyító hatását. A XIX. század második felében épült neobarokk palotái még lerobbant állapotban is hirdetik a hely régi szépségét, a sétáló főutcán álló Herkules szoborral együtt. A hatvanas-hetvenes évektől kezdve épült ki az új fürdőnegyed. Kora este megérkeztünk Orsovára, ahol vacsora után elfoglaltuk szálláshelyünket. Reggeli után meglátogattuk a modern stílusú római katolikus templomot, amely 1972 és 1974 között épült: Gabriel Popa Keresztút-festményén feltűnik Vlagyimir Iljics Lenin, John Lennon, Nadia Comăneci tornász, Florin Piersic és Széles Anna színész is. A templomban német, magyar, román és szerb nyelvű misét tartanak. 2004-ben a Szent Korona Szövetség három nyelven emléktáblát állított ki, mely a Korona Orsovához fűződő történetét idézi fel. 1849-ben a Szent Koronát Szemere Bertalan társaival menekülés közben Orsova közelében rejtette el. Orsovától az Al-Dunán hajózva a Kazán szoroson át számos magyar vonatkozású látnivalóval is találkozhatunk. A Széchenyi-tábla közelében nyíltak az Al-Duna híres barlangjai: a Ponikova és a Piska-Bara (más néven Veterani)-barlang, amelyek részben víz alá kerültek. Míg a Széchenyi-tábla a román, addig a Traianus császár-tábla a szerb oldalon van, azonban az útról nem, csak hajóról látható. A kétezer éves Tabula Traiana sem eredeti helyén van egyébként: a Duna duzzasztásakor ez is a víz alá került, de kivésték, és közel 40 méterrel magasabbra helyezték. A Kis-Kazán szoros közelében a Mraconia patak torkolatában áthaladó híd felett látható a sziklafalba vésett királyi arcmás, Decebal dák király faragott szobra. A hajón utazva csodálatos látványban volt részünk, az ősz gyönyörű színekkel festette át a sziklafal növényzetét. A Vaskapu-szoros alatti szakaszon vízerőmű működik: a Vaskapu I erőmű 1964 és 1972 között, a Vaskapu II 1977 és 1984 között épült. Ha már arra jártunk nem hagyhattuk, ki a Szent Anna kolostort sem. Buszvezetőnknek köszönhetően sikeresen feljutottunk a keskeny és meredek, 1,5 km hosszú úton a Mosu domb tetejére. A kolostor 1936-39-ben épült, Pamfil Șeicaru a két világháború közötti időszak újságírója alapította, hogy I. világháborús túlélését megköszönje a Fennvallónak, és emléket állítson a háborúban elesetteknek. A Szent Anna kolostor nevét, az alapító édesanyja után kapta. Az idő alatt míg Orsováról Szőrényvárra érkeztünk Bodóczi Erzsébet rendhagyó irodalomórát tartott, hiszen a legenda szerint Ada Kaleh szigete volt a minta Jókai Mór az Aranyember című regényében a Senki szigetéhez. Jókai, csak hetvenéves korában járt a szorosban, hogy megnézze milyen is az, amit páratlan módon látatlanban leírt.
Szörényvárán meglátogattuk az egykori kővár maradványait, mely ma már turisztikai látványosságnak számít. A környezete rendben van. Szörény vára is betagolódott az al-dunai végvárrendszerbe, amely katonai védelmi feladatát jól teljesítette Hunyadi Mátyás király uralkodása idején. Hanyatlása a 16. században, a Jagellók alatt következett be, az elégtelen fegyveres erővel és hadi anyaggal rendelkező végvárakat sorra vette be a török. A későbbiekben már az Oszmán birodalom belső vidékének számító terület hadi jelentősége lecsökkent, a várral egyre kevesebbet törődtek, romba dőltek falai. Élményekkel gazdagodva értünk haza, jó volt együtt lenni! Köszönjük!