A Patachich vonóstrió szólt premierben Nagyváradon

Tóth Gábor

Két őszi koncert után a Kaganovskiy Zenei Esték műsoráról lekerült az egyébként sikeresnek bizonyult, de sajnos rövid életű zongorás kamarazene, most vonóshármasokat hallhattunk: Dohnányi fiatalkori op. 10-es szerenádját (1903), Mozart kései, voltaképp legutolsó divertimentóját, K. 563 (ennek 1788-as premierjén maga a szerző brácsázott), valamint Kodály ifjúkori Intermezzóját (1905), műkedvelők számára mondjuk, utóbbi nem összetévesztendő a Háry-félével.
Nagyváradon hivatalosan most először lett nevesítve a Patachich trió e jelenlegi felállásában, a művészhármas: Artur Kaganovskiy (hegedű), Kaganovskiy Eszter (brácsa) és Kállay Ágnes (cselló). A magyarországi Szentesen volt úgymond szentesített keresztelőjük november 18-án ugyane műsorral, valamint november 27-én Nagybányán is felléptek e néven, tehát Nagyvárad ezúttal a harmadik volt a sorban. Három fellépés, trió-formáció, illetve három műsorszám, tehát mindennemű hármas konstellációban hangolt a kamaraegyüttes advent küszöbén. A kiváló magyarországi csellista Kállay Ágnes már hosszabb ideje aktív kamaratársa a Kaganovskiy-művészpárosnak, az itteni zenei estéken idén április óta láthattuk-hallhattuk többször is a friss energiákat közvetítő gordonkaművésznőt, a névadó koncerttel úgy tűnik sikerült tehát egy stabilan együttműködő magot elültetni hármuknak. Igaz, a most is igényes műsor-leporellón még nem szerepelt a Patachich trió elnevezés, de végső soron jó házigazdaként Böcskei László megyés püspök nevesítette zárszavában az együttest, tehát a keresztséget kihirdetettnek tekinthetjük.
Előzetesen azt az információt közöltük, hogy a püspöki palota ún. festett termében lesz ez a koncert, de végső soron a díszteremben lett megtartva. Ennek hátterében nem művészeti koncepció állt, hanem szervezési ok, mivel jelentőségét tekintve immár oly mértékben vonz közönséget a Kaganovskiy-sorozat, hogy nyilvánvalóan kinőtte az egyébként jó akusztikájú, de kisebb léptékű szomszédos születési helyszínét, s mert a publikum mindenkor a legfontosabb, így pediglen 100 fő helyett most közel 150-en is kényelmesen részesei lehettek az eseménynek.
A kiváló szerzők műveiről egy előzetesben szóltunk kicsit részletesebben, így már nincs miért szaporítani a gondolatokat például a mozarti látszat-divertimento valódi mélységeiről, szabadkőműves barátja, Michael von Puchberg ide kapcsolódó szponzorságáról, valamint a Bécs helyett valamikor hűen Budapestet (későbbi kitagadóját) választott pozsonyi Dohnányi szellemes-elmés, fiatalos szerenádjáról, avagy a szintén ekkortájt ifjú Kodály friss humorú népi bukéjú kamaraötletességéről. Ha viszont a deklaráltan fokozatosan az égbe és a fény felé tekintő Kaganovskiy-sorozattal kapcsolatban a megszületett Patachich trióról kell szólni karakterileg és arányokban, annyit el kell mondanunk – engedtessék meg ezúttal partitúra szerinti fordított sorrendben –, hogy Kállay Ágnes volt itt a Nap a csapatban, Kaganovskiy Eszter a Hold, míg Artur Kaganovskiy a Merkúr. Ez azért is kapocs, mert a ráadásban viszont a Jupitert hallhattuk, legalábbis a kelta-atlanti himnikus középrészét Gustav Holst A bolygók c. nagyzenekari szvitjének joviális tételéből, David Gable átiratában (az átiratra vonatkozó plusz információt köszönjük utólag a triónak). A Jupiter közben pedig valahol odakinn, a keleti égbolton magasan fénylett, és talán épp figyelte is ezeket az égbe szálló harmóniákat. A sorozat következő koncertje, karácsonyra való tekintettel a szokott hónapvégnél most valamivel korábban lesz, december 18-án, hétfőn, annyit már tudunk, hogy ekkorra nagyobb kamaraegyüttes várható, részletekkel idejében visszatérünk.