Rejtélyes haláleset Szalárdon

Pap István

Tragikus esemény történt a Szalárdi Polgármesteri Hivatalban október 19-én: a községháza egyik dolgozója rosszul lett, és néhány órán belül gyakorlatilag a helyszínen elhunyt. Nagy Miklós, Szalárd község polgármestere szerint a mentőszolgálat hibázott, mert ahelyett, hogy a helyben lévő mentősöket irányították volna a községházára, a diszpécser Váradról küldött kocsit a községbe, ami az elöljáró elmondása szerint legalább ötven perccel az első hívás után érkezett ki. Az eset után a polgármester még aznap, október 19-én panaszt tett a Bihar Megyei Prefektúrán, melyben az ügy kivizsgálását kérte. „Több, mint ötven perc volt, míg odaértek, úgy, hogy Szalárdon van mentőállomás” – fogalmazott Nagy Miklós, aki hozzátette: a feljelentést azért írta meg, mert „azt szeretném, hogy emberként bánjanak velünk, és hogy tudjuk azt: ha baj van, akkor ott vannak és segítenek. Nekem az fáj, hogy Szalárdon van egy mentőállomás, és amikor baj volt, akkor nem tudtak segíteni” – fogalmazott. A polgármester elmondása szerint a mentőket az időközben a hivatalba érkező háziorvos hívta 13.08 órakor, majd mintegy negyed óra múlva ismét hívta a mentőszolgálatot, azt tudakolva, hogy jön-e már az egység. Időközben értesítették a rosszul lett hölgy családját. Mikor még mindig nem érkezett senki, akkor maga Nagy Miklós telefonált és követelte, hogy jöjjön már a mentő. „Az nem igaz, hogy csúnyán beszéltem volna velük, vagy szitkozódtam volna. De ha nem beszéltem volna velük erélyesen, akkor még később se jöttek volna ki” – tette hozzá. Végül három mentőautó is kiérkezett, de már nem indultak el a pácienssel: mintegy két órán keresztül ott álltak, és próbálták újraéleszteni a beteget, sikertelenül. Nagy Miklós hozzátette: a rosszul lett alkalmazott a polgármesteri hivatalból még a saját lábán ment ki, és a mentőautóban történt valami, mert ahelyett, hogy jobban lett volna, rosszabbul lett, és végül el is hunyt.
A polgármesteri beadvány nyomán az eset kivizsgálására egy bizottság alakult, melynek tagjai Sorin Caba, a megyei katasztrófavédelem vezetője, dr. Liciniu Venter, a Bihar Megyei Mentőszolgálat, és dr. Hadrian Borcea, a SMURD gyorsmentő szolgálat Bihar megyei vezetői voltak, akik rekonstruálták az eseményeket. A lapunk által is megszerzett elemzés szerint az első hívás 13.08 órakor érkezett egy olyan személytől, aki orvosnak mondta magát, és bejelentette, hogy a Szalárdi Polgármesteri Hivatalba hívták egy beteghez, akinél görcsös tüneteket észlelt, ezért mentőautót kért. Ugyanakkor bejelentette azt is, hogy a betegnek kalcium-glukonátot fog beadni. A diszpécser elküldött Nagyváradról egy mentőautót. 13.20-kor érkezett a második hívás ugyanattól a személytől, aki azt kérdezte, hogy érkezik-e már a mentőautó, és jelezte, hogy a beteg rosszabbul van. 13.27-kor érkezett a polgármester telefonhívása, aki azt kérdezte, hogy miért nem a szalárdi mentőauót küldték a helyszínre. Ennek hatására egy perccel később a diszpécserszolgálat kiküldte a szalárdi egységet is a helyszínre, amely két perc múlva, 13.30-kor meg is érkezett. A páciens 13.38-kor került ebbe a mentőautóba, ekkor érkezett meg a Nagyváradról küldött autó is, és a beteget nyomban átvitték ebbe a járműbe. Azonban nem indultak el vele, mert a beteg görcsrohamot kapott, ezért 13.45-kor a diszpécserszolgálat úgy döntött, hogy elküldi a SMURD mobil intenzív kezelő mentőegységet, a másik mentőautó pedig bevárja azt a helyszínen és felügyeli a beteget. A harmadik mentőautó 14.04-kor érkezett a helyszínre, de a betegnek ekkorra már leállt a szíve, és elkezdődött az újraélesztés.

Pontatlan kommunikáció

Dr. Hadrian Borcea, a SMURD mentőszolgálat vezetője lapunknak elmondta, hogy a háziorvos nem sürgősségi esethez hívta a mentőket, hanem szállítást kért a váradi kórházba, ezért is küldték a váradi, és nem a szalárdi egységet, mert ez utóbbi elsősegély-egység, amelyet csak vészhelyzetekhez lehet kiküldeni, míg ebben az esetben nem erről volt szó. Borcea kijelentette, és az elemzésben is az szerepel, hogy a kiküldött mentőautó 13.38-kor ért a helyszínre, nem sokkal azután, hogy a szalárdi egység is kiért, amit végül azért küldtek oda, mert a helyszínről ellentmondásos információkat kaptak. Borcea úgy vélekedett, hogy a háziorvost jóval azelőtt kihívhatták, hogy a mentőket riasztották volna, ezért érezhette a polgármester azt, hogy ötven perc telt el a mentők kiérkezéséig –  a SMURD mentőszolgálat vezetője szerint ötven perc telhetett el a háziorvos, illetve az első mentőautó kiérkezése között. A helyszínre érő mentősök megállapították, hogy a beteg helyzete rosszabb, mint amire a bejelentés alapján számítani lehetett, ezért hívták a SMURD mobil intenzív kezelő egységét is, ugyanakkor rendőri jelenlétet is kértek, egyrészt azért, mert a beavatkozás közterületen zajlott, másrészt pedig azért, mert a polgármester „folyamatos verbális agressziójával” hátráltatta az egységek tevékenységét. De hiába volt a három mentőegység, hiába jött ki a rendőr, a tragédiát nem tudták megakadályozni. Hadrian Borcea azt mondta, hogy ez nem történt volna meg, ha a helyszínről pontos információkat kaptak volna. „Ha egy egyszerű ember telefonált volna, akkor megmondta volna, mije fáj a betegnek, hogyan lélegzik, és akkor a koordináló orvos tud döntéseket hozni. Ilyen helyzetben nem feltételezett diagnózisokat kell megadni. Nem hiszem, hogy ha valaki a polgármesteri hivatalból hívott volna, akkor ez megtörtént volna” – tette hozzá.
Ugyancsak rendkívül különös körülmény az eset kapcsán az, hogy elmaradt a boncolás. Az elemzés kiemeli, és Hadrian Borcea is elmondta, hogy a hölgy azért hunyt el, mert leállt a szíve, de azt nem tudták megállapítani, hogy mi volt a szívleállás oka, ezért boncolást kellett volna végezni. Hadrian Borcea elárulta, hogy az incidens közterületen történt, a páciensnek nem voltak kórelőzményei, amelyekből infarktusra lehetett volna következtetni, a rendőrnek tehát el kellett volna rendelnie a boncolást, amit azonban a rendőr következetesen elutasított. „Senki nem érti, hogy miért” – mondta Borcea. Az elemzés megállapítja: „Tisztázatlan okokból, és mivel nem volt információ arról, hogy mi történt a SMURD személyzetének távozása után, a boncolást nem végezték el, és a halotti bizonyítványt a háziorvos állította ki”. Alina Fărcuța, a Bihar Megyei Rendőrség szóvivője ennek kapcsán lapunknak azt mondta, hogy a törvény értelmében, ha a háziorvos kiállítja a halotti bizonyítványt, akkor nem kezdeményeznek büntetőjogi eljárást, ezért a rendőr törvényszerűen járt el, mert a halotti bizonyítvány igazolja azt, hogy nem merült fel semmilyen gyanú a halálesettel kapcsolatban. Hadrian Borcea szerint azonban áthárították a felelősséget a háziorvosra, mert első körben a rendőr hatáskörében volt elrendelni a boncolást, lévén, hogy nem volt kórelőzmény és a SMURD orvosa nem tudta megállapítani, hogy mi volt a halál oka. Sőt, maga Borcea üzente a helyszínen lévő orvoson keresztül a rendőrnek, hogy el kell rendelni a boncolást. „Ráadásul a háziorvos úgy írta be a szívinfarktust a halál okaként, hogy nem is látta a beteget. Csakhogy a szívinfarktus esetében a kalcium-glukonát beadása ellenjavallott” – fogalmazott Borcea, utalva ezzel arra, hogy felmerül a félrekezelés gyanúja a háziorvossal kapcsolatban. Dr. Dan Rotaru, az akkor szolgálatban lévő szalárdi háziorvos a Bihoreanul hetilapnak nyilatkozva elmondta, hogy valóban be akart adni kalcium-glukonátot a betegnek, de nem volt nála, és mire valaki hozott neki, addigra a beteg állapota rosszabbra fordult és már nem adta be neki. Egyébként ő is azt állította, hogy legalább negyven perc eltelt, míg a mentők kiértek a helyszínre. Hadrian Borcea szerint boncolás hiányában most már az sem derül ki, hogy végül a háziorvos mit adott be a betegnek. A SMURD vezetője szerint a krízis lefolyásának jellege és gyorsasága alapján kevéssé valószínű, hogy szívinfarktus lett volna a halál oka.

„Nem hibázott senki”

Ez azonban már nem fog kiderülni soha. Alina Fărcuța kérdéseinkre válaszolva hozzátette, hogy ha a családnak bármilyen kételyei vannak, akkor az ügyészséghez fordulhat az ügyben. Ez a helyzet azonban nem áll fenn, ugyanis a boncolást az elhunyt özvegye, Körösi Ferencz nem engedélyezte, mert mint azt lapunknak elmondta, úgy mint a saját életéhez, mindenkinek joga van a saját halálához, és annak a tisztességéhez is. Az özvegy úgy fogalmazott: „A boncolást azért nem engedtük meg, hogy ne szentségtelenítsék meg. Én, a férje mellette voltam, egyedül nekem lenne okom valakit vádolni, de nem vádolok senkit, mert egyértelműen nem tudtak többet tenni. Ott voltam, senki sem hibázott. Mindenki jóindulattal viseltetett, és adta, amit kellett. Az lehet, hogy egyes emberek talán felkészületlenebbek, hogy a helyzet furcsa volt, de minden ember azon dolgozott, amiért jött, és nem hibázott senki.” Mindezeket figyelembe véve, a férj megítélése szerint a boncolás nem változtatott volna semmin. Az özvegy azt is elárulta, hogy a haláleset után egy nappal közjegyzőnél állíttatott ki egy dokumentumot, hogy elkerüljék a boncolást.