Dr. Károly József Iréneusz tevékenysége és emlékezete

Dr. Fleisz János

Károly József 1854. március 6-án született az akkori Abaúj-Torna vármegyei Gönc községben. Az elemi iskola elvégzése után Kassára került a jászóvári premontrei rend főgimnáziumába, ahol hat osztályt végzett. Miután édesapját elveszítette, s tovább tanulása veszélybe került, elhatározta, hogy valamelyik szerzetesrendbe kéri felvételét. Először a piaristákhoz 1871. szeptember 8-án öltözött be és Vácott töltötte a próbaidőt. A kecskeméti piarista főgimnáziumban érettségizett. A rend Selmecbányára küldte tanítani. 1875-ben visszatért Kassára, régi matematikatanára tanácsára kilépett a piarista rendből, és felvételét kérte a premontrei rendbe. Jászón öltötte magára a rend fehér ruháját 1875. október 17-én. Ekkor vette fel az Iraeneus (Irén) rendi nevet. Mindkét nevét használta, de publikációiban inkább az Irént, amelyet manapság Iréneuszként használnak. Tanulmányait az innsbrucki egyetem teológiai Karán, majd Jászóváron folytatta. 1880. január 1-jén ünnepélyes fogadalmat tett, ezzel tagja lett a jászóvári premontrei kanonokrendnek. 

1880. augusztus 18-án került ideiglenes tanárnak a nagyváradi premontrei főgimnáziumba, de a következő 1881–1882-es tanévben már rendes tanárként fizikát adott elő, mivel időközben a kolozsvári tudományegyetemen bölcsészetből és fizikából tanári oklevelet szerzett. Később a rend nagyváradi főgimnáziuma fizikai szertárának őre lett, ahol bő alkalma nyílt a kísérletezésre. Nagyváradon Nogáll János püspök szentelte fel 1882-ben. 

1886-ban a kolozsvári egyetemen szerzett filozófiai doktori címet, a Schopenhauer és az akaratszabadság című értekezésével. Ebben elméletének kifejtésében a sakkból vett példát, később a Jogakadémián az ő buzdítására alakult Sakk-kör is, de amatőr szinten maga is játszott, emiatt a sakkozók is számon tartják. 

Dr. Károly József Iréneusz életének java részét Nagyváradon töltötte, amelyet második szülővárosának tekintett, életpályája és kiemelkedő tevékenysége azonosult a város fejlődésének leggazdagabb és legsikeresebb időszakával. A város szellemisége és hangulata is kiemelkedő volt, messze kisugárzott.

Premontrei kanonok

Dr. Károly Irén, mint premontrei kanonok, természetesen a szerzetesi élet meghatározó szabályai szerint, jelentős pasztorális tevékenységet is folytatott. Mindig az imádság embere volt. Ebből táplálkozott jámbor gondolkodása és lelki életre való készsége, amely az istenfélelem szent érzületében tartotta és nevelte. A premontrei kanonokok feladata a hitelvek megszilárdítása és ezeknek a nyilvános nevelés alkalmával üdvös terjesztése. Tág teret nyitni a tudományos ismeretek megszerzésére irányuló törekvéseknek, ösztönözni a kor színvonalára való fölemelkedést. Istennek, tudománynak és hazafias nevelésnek élve, szóval, írásban és életmóddal Isten dicsőségének és a haza javának előmozdítására buzgón közreműködni. 

Alaptermészetében szelíd, türelmes, szerény ember volt, nem tört le egykönnyen, s a gondviselésben való erős hite segítette át életének megpróbáltatásain. Rendje mindig büszke volt rá, rendtársai nagyra becsülték és szerették. Jelölték öt a préposti székbe, többször kínáltak fel neki igazgatóságot is. Ezeket azonban nem fogadta el, viszont rendje ügyéért sokat fáradozott. Egész széles körű eredményes tevékenységét a premontrei rend jelmondata alapján folytatta: „Ad omne opus bonum parati – Minden jó ügyért készen”, amely nagyon tág teret nyitott számára. 

Pedagógus

Pályáját 1874-ben a selmecbányai főgimnázium gyakorló tanáraként kezdte, ahol mennyiségtant és természettant tanított. Az 1880–1881-es tanévben Nagyváradon a premontrei főgimnáziumban magyart és latin nyelvet, a következő évben már képzett tanárként fizikát adott elő. A mintegy 32 és fél év alatt sok különböző tantárgyat, bölcsészeti alapismereteket, fizikai földrajzot stb. tanított, de fő oktatási területe mindvégig a fizika és a matematika maradt. Gimnáziumi tanárkodása mellett már 1890-ben meghívták a nagyváradi Jogakadémiára, ahol magántanárként előbb államszámviteltant, majd etikát és filozófiát tanított. 

1906-ban a kolozsvári tudományegyetem magántanára lett. Kezdetben az elektromos sugárzásról és az elektronokról tartott előadásokat, majd 11 éven keresztül a katódsugárzás, a röntgensugárzás, a gázok ionizációja és a radioaktivitás területén világszerte elért legfrissebb eredményeket ismertette hallgatóival. Mint gyakorlati fizikus, kolozsvári előadásaira is állandóan magával vitte legendás váradi laboratóriumának felszereléseit.

Dr. Károly József Iréneusz 1880. augusztus 18-ától 1913. január 1-jéig volt középiskolai tanár a Nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban. Feljegyezték róla, hogy „Mint tanár jóságos atyja és tanítója volt tanítványainak; nem sajnálta az időt a magyarázatokra, s a fáradságot a kísérletekre, hogy a jelenség minél világosabban álljon előttünk. De aztán meg is követelte! Mindig pontosan teljesítette kötelességeit, de másoktól is elvárta ugyanazt.” Amikor 1912-ben a nagyváradi Jogakadémián elnyerte a nyilvános rendes tanár címet, lényegében az ő számára szervezték meg a bölcseleti tanszéket. A Jogakadémián 1913 január 1-től 1919 júniusáig tanított, mert a tanév végén felmentették a jogakadémiai tanári állásából, mivel nem volt hajlandó letenni a hűségesküt a román királyságra. Népszerűek voltak az általa tartott, évről évre változó tematikájú speciális kollégiumok. Ezek valóságos szabadegyetemmé fejlődtek, hiszen a Jogakadémia hallgatói mellett Várad érdeklődő polgársága is gyakran jelen volt ezeken. 

Negyvenéves tanári pályafutása befejezésekor, amikor a vaskoronarend lovagjává avatták, a méltatásban leírták: „Munkájának legnagyobb és legbokrosabb idejét a Nagyváradi Premontrei Főgimnázium fizika katedráján töltötte. Itt szerzett európai nevet nagy tudásával, bámulatos szorgalmával. Innen hódította meg az ifjúság lelkét több nemzedéken át, és innen fejtette ki egész Nagyvárad és a messze vidék társadalmára, jótékonyan ható működését.”

Az első világháború befejezése után a nagyváradi rendház és a jászóvári vezetőség között egy időre szinte megszakadt a kapcsolat, ezért a Jászón tartózkodó akkori rendfőnök, dr. Takács Menyhért 1920. július 9-én megszervezte a kéttagú iskolafenntartó és javadalmi tanácsot, melynek az egyik tagja Károly Irenaeus lett. Miután társa egészségügyi okokból rövidesen visszaadta megbízatását, minden ügyintézés az ő vállára nehezedett. Ő intézte a Premontrei főgimnázium ügyeit, egészen az iskola 1923. január 17-i felfüggesztéséig, illetve megszüntetéséig. 

Tanári munkája mellett számos egyéb ezzel kapcsolatos fontos tevékenységet is folytatott. A fizika eredményes oktatása nem volt elképzelhető megfelelően felszerelt fizikai szertár nélkül. Emiatt elkezdte a szertár fejlesztését, amelyet nagy fáradtsággal folyamatosan kiegészített, korszerűsített, így mind a felszerelés gazdagságát, mint a szakszerű rendezettségét tekintve: mintaszerű volt. Saját fejlesztésű laboratóriumát nyugat-európai körútjai során vásárolt műszerekkel, berendezésekkel gazdagította, de a szertár számos eszközét, műszerét ő maga találta ki, szerkesztette. Jelentős nemzetközi elismerésben részesült egy Londonban megtartott tanszerkiállításon. Ott az általa épített kohérer és oktatási célokra szerkesztett drótnélküli távíró vitte el a pálmát, amelyet, mint tanszer bejegyeztette, és a Calderoni és Társa tanszergyára hozta forgalomba. 

Nemcsak gyakorló fizikus, hanem gyakorlatias ember is volt, számos tevékenységét, kezdeményezését ő maga intézte, s a mások és az általa elért eredményeket igyekezett azonnal a gyakorlatban is alkalmazni. Az önként jelentkező felső osztályosok számára 1898-ban iskolai fizika szakkört hozott létre, önálló szertárral és könyvtárral. Önképzőköri tételeket, vaskos fizikai feladatgyűjteményt állított össze. Az ő kezdeményezésére s az általa alapított díjjal indult be Magyarországon 1916-ban a középiskolások fizikai tantárgyversenyének sorozata. A Károly József Irén-díj első nyertesei: Jendrassik György, a gázturbina feltalálója, Szilárd Leó, a későbbi világhírű atomtudós és biofizikus, az első atomreaktor egyik építője, később Teller Ede, akit a „hidrogénbomba atyjának” is neveznek. Az első világháború idején az általa adományozott összeg elértéktelenedett, ezért 1921-ben újralétesítette az alapítványt, amelynek okirata szerint hit, erkölcsi tartás, fizikai alapismeretek nélkül nincs művelt ifjúság! Az 1949 óta Magyarországon folyó Eötvös-verseny a két világháború közötti Károly Irén versenyek felújításaként született meg. Ma már újra fizikaverseny viseli Károly Iréneusz nevét. 

Igazi elhivatottságot a fizika iránt érzett. Vágyai, törekvései megvalósítását nagyrészt a Premontrei Főgimnázium tette lehetővé számára. H. Hertz vizsgálatának eredményeit megismerve, a kutatók között ott találjuk Károly Iréneuszt is, aki 1893-ban kezdett foglalkozni az elektromos rezgéseket érintő vizsgálatokkal. Eredményeit, két német és egy magyar nyelvű értekezése kivételével, az Eötvös Loránd Matematika és Fizika Társulat folyóiratában közölte. Károly Iréneusz kora tudományos kutatásaiba két területen kapcsolódott be: az elektromágneses hullámok kísérleti tanulmányozásába és a röntgensugarak vizsgálatába. Egyszerre indult Európa és a világ legjelentősebb kutatófizikusaival, eredményei azokéval párhuzamosan, világviszonylatban is számottevőek voltak. Az elektromágneses hullámok vizsgálatához akkoriban használt kohérert (egy fémporkeveréket tartalmazó üvegcső, melynek két végéről elektródák nyúlnak be) tökéletesítette és működését több dolgozatában elemezte. Sikerült neki a szikrakisülések hatását kimutatni. 

A drótnélküli távíró felfedezője

Kezdetben csak a gimnázium udvarán végezte kísérleti adásait, mintegy húsz méteres távolságra, majd fokozatosan tökéletesítve a berendezését, 1895 tavaszán a Főgimnázium fizikaszertárából jeleket továbbított a mintegy nyolc kilométerre lévő Váradszentmártoni Premontrei rendházba, ahol ezeket a jeleket fogták az ott elhelyezett műszerekkel. Ez akkor világszinten páratlan volt. 

1895. április 24-én, amikor Antonio Agliardi bécsi pápai nuncius Nagyváradra látogatott, megtekintette a Nagyváradi Premontrei Főgimnázium fizikaszertárát is. Ott Károly Iréneusz bemutatta neki új találmányát. Erről 1895. április 25-én a Nagyváradon megjelenő Tiszántúl című napilapban újsághír jelent meg, és ez bizonyítékként megmaradt az utókor számára. Az újsághírben az olvasható, hogy fülhallgató készüléken keresztül hallgatta a nuncius a drót nélkül továbbított jeleket, ezzel bizonyítva, hogy Károly használt először fülhallgatót a szikratáviratozáshoz, amelyet erről való közleményében ő maga „a nyitási extra áram szikráinak” nevezett.

Az tény, hogy szerény ember lévén nem szabadalmaztatta a találmányát, viszont az olasz Guglielmo Marconi 1895 szeptemberében szintén sikeres szikratávírós kísérleteket végzett, s 1896. június 2-án benyújtotta az angliai szabadalmi hivatalhoz találmányának szabadalmi kérvényét. Azt azonnal elfogadták, így az elsőség kérdése eldőlt. Károly Iréneusszal és Marconival egy időben, Oroszországban Alexander Popov is ugyanarra az eredményre jutott szikratávírójával, s mivel erről beszámolt, a tudománytörténet Marconit és Popovot tartja az elektromos távíró feltalálójának, igaz, azóta ezt is már sokan megkérdőjelezik. Az adatok ismeretében állíthatjuk, hogy Károly Iréneusz ugyanolyan úttörője a rádiótechnikának, mint híressé vált kortársai, sőt egy pillanatban előrébb tartott kutatásaival, azonban a drótnélküli táviratozás és a rádiózás szakterületére vonatkozóan semmit sem publikált, készüléke, illetve ennek egyéb bizonyítékai sem maradtak meg, így egyedül csak a váradi újságban közöltek szolgáltatnak bizonyítékot. Ugyan az inkább legenda, hogy Marconi Agliardi pápai nunciustól kapott adatok birtokában jutott el felfedezéséig, de Károly élete végéig mégis úgy érezte, hogy eltulajdonították a találmányát, annak ellenére, hogy végig szerénységgel és alázattal kezelte munkáját, s azt vallotta, hogy a felfedezéseket közkinccsé kell tenni, és nem az egyéni reklámozásra kell törekedni. Saját publikációiban Károly mindössze egyetlen helyen említi drótnélküli távíróját, egy 1903-ban megjelent tudományos közleményében. Egyébként utolsó tudományos dolgozata 1905-ben jelent meg, haláláig már nem publikált tudományos írást. Kísérleti naplójából 1941-ben már csak hármat találtak meg, az első az 1889 és 1905 közötti, a második az 1912-től 1928 júniusáig, míg a harmadik az 1928. november 22-től 1929. január 18-ig tartó időszakra vonatkozott. 

Tudományos munkássága kapcsán munkatársa volt a Mathematikai és Fizikai Lapoknak, a Mathematikai és Természettudományi Értesítőnek, az Annalen der Physik und Chemie című lipcsei folyóiratnak stb. 

Akadémikus nem volt, de tevékeny élete során számos egyesület, társaság tagja, illetve vezetője is volt. Így elnöke volt az Eötvös Loránd Fizikai Társaságnak, alelnöke a Mathematikai és Fizikai Társulatnak, tagja a Szent István Katolikus Akadémiának, az Erdélyi Múzeum Egylet Orvos-Természettudományi Szakosztályának, az Országos Könyvtár és Tanszermúzeum Tanácsának, a Nagyváradi Szigligeti Társaságnak stb. 

Az első orvosi röntgenlaboratórium berendezője 

Wilhelm Conrad Röntgen felfedezése 1896 elején vált világszinten ismertté, s hogy Károly Iréneusz mennyire „együtt haladt a korral”, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Tiszántúl 1896. február 11-én beszámolt arról, hogy megismételte Nagyváradon Röntgen kísérleteit, majd mindössze egy évvel Röntgen után, 1896. december 12-én a saját meglévő, és németországi tanulmányútja során beszerzett eszközei felhasználásával beindította Nagyvárad első röntgenlaboratóriumát, és dr. Kornstein Lajos orvos és Fekete Sándor fényképész segítségével tíz évig működtette. 

1896 májusában közérdekű felhívást bocsátott ki Kotunovics Sándor főgimnáziumi igazgatóval együtt, amelyben a lakosság támogatását kérte humánus célokból, az arra rászorulók kezelésére szolgáló röntgenberendezés beszerzéséhez. A felhívás nyomán összegyűlt adományokból és az előadásaiból bejött összegekből hozzá lehetett látni a laboratórium berendezéséhez és Károly Iréneusz párhetes tanulmányútra ment Németországba az új eszköz ottani tanulmányozására. A nagyváradi premontrei gimnáziumban nyílt meg Magyarország első folyamatosan működő orvosi és tudományos célokat szolgáló röntgenlaboratóriuma. Távoli helyekről is ide küldték az orvosok betegeiket átvilágításra. A szegény sorsúak vizsgálata ingyenes volt, de a tehetősektől is csak adományt fogadtak el. Korszerű volt, de az áramforrása nem volt az, mivel Bunsen elemekből összeállított telep szolgáltatta. A röntgenlaboratóriumot 1906-ig, tíz éven át vezette, azonban a röntgensugarak megtámadták a szemét, így az orvosok eltiltották ettől a foglalkozástól. A nagyváradi röntgenlaboratóriumnak nagy jelentősége volt, később a nagyváradi közkórházba került. Felkérésre a Püspökfürdő iszapjának és vizének radontartalmát is megállapította, de legjelentősebb tudományos eredménye az elektrolitok hullámátbocsátó képességével kapcsolatos kísérletsorozata volt, amelyben Poincaré elméletét igazolta. Az ő érdeme volt tehát Közép- és Kelet-Európa első orvosi célra alkalmazott röntgenlaboratóriumának felszerelése a nagyváradi főgimnázium szertárában.

A közjó szolgálatában

Társadalmi tevékenysége a 20. század elején bontakozott ki, főleg miután 1901. december 15-én a városi törvényhatósági bizottság (az önkormányzat) tagjává választották, majd 1902. január 9-én a világítási szakbizottság tagja lett. A Városszépítő Egylet felkérésére több népszerűsítő előadást tartott, részben ezek bevételéből fásították a város utcáit. A közügyek iránti fáradozását a város közönsége méltányolta, háromszor is beválasztották a törvényhatósági bizottságba.

Nagyvárad villamosítása 

Károly József Iréneusz Nagyvárad villamosítása érdekében fejtette ki legjelentősebb tevékenységét. A városban 1873-tól gázvilágítást használtak, amely akkor hasznos volt, de a 30 éves szerződés miatt sokáig késleltette a villanyvilágításra való áttérést. Nagyvárad közgyűlésének 1901. január 10-i határozata értelmében pályázatot hirdettek az 1903. december 31-én lejáró szerződés utáni helyzet rendezése érdekében. Károly cikksorozatot indított, amelyben a villanyvilágítás bevezetése és a villamosmű házi kezelése mellett érvelt. Kimutatta a villanyvilágítás előnyeit, és azt is, hogy a város olcsóbban adná az áramot, mint a gázgyár. Érvei közül a legnyomósabbak a világítótestek fényhasznosítására, a lakosság egészségének és biztonságának jobb kiszolgálására vonatkoztak. Javasolta a háromfázisú váltakozó áram bevezetését, amelynek előnye a villamos energia szállításában és átalakításában mutatkozik meg.

A villamosmű házi (városi) kezelését és a telep megépítését a belügyminiszter 1902. augusztus 26-án hagyta jóvá; a Ganz-gyárral kötött szerződést a városi közgyűlés október 10-én fogadta el. Károly tagja lett a Villamosmű felügyelőbizottságának, ezt a tisztséget egészen 1918-ig töltötte be.

A Körös-parti városban 1903. december 16-án tértek át a villanyvilágításra. A Villamosmű ünnepélyes átvételekor, 1904. január 10-én az egyik szónok, Hoványi Gyula jogász hangsúlyozta, hogy a törvényhatósági bizottság tagjait Károly meggyőző szavai bírták rá a Villamosmű tervének felkarolására. A villanyvilágítás rövidesen fellendült, és Nagyvárad ezen a téren is felzárkózott az országos élvonalba. Már 1908-ban az áramfogyasztás tekintetében Budapest mögött a második helyet foglalta el, a hálózat hosszúságával pedig meg is előzte a fővárost. Újabb négy év elteltével már 4285 fogyasztót tartottak nyilván, közlekedett a villamos vasút, dolgozott az új vízmű és a jéggyár stb.

Károly Józsefet nemcsak az elektromos áramot termelő hőerőmű foglalkoztatta, hanem a nagyváradi vízmű is, amelyet 1895. január 1-jén adtak át, gőzüzemre alapozva. Károly írásaiban kimutatta, hogy célszerű lenne áttérni a gőzüzemről a villamos üzemmódra, mivel ez jelentős előnyökkel és megtakarításokkal járna. A döntés végett a váradi Villamosmű magasabb fórumhoz fordult, amely igazolta Károly számításait. Így aztán 1915. május 14–19. között elfogadták indítványát, hogy a régi vízművet árammal üzemeltessék. Javaslatáért, valamint a város érdekében kifejtett buzgó és igen értékes munkásságáért a törvényhatósági bizottság „hálás elismerését és köszönetét nyilvánította”.

Károly pártolta a jádvölgyi vízi erőmű tervét is, amelyet 1902-ben nyújtottak be a városi tanácshoz, igaz, nem hallgatta el az ezzel kapcsolatos aggodalmait sem. A tervet évtizedekkel később ültették gyakorlatba.

Utolsó évei

Az 1919. április 20-án végbement hatalomváltozás törést okozott mind Nagyvárad fejlődésében, mind Károly Iréneusz életpályájában. Nem taníthatott, de Trianon után 1920. július 9-től, mint a premontrei iskolafenntartó és javadalmi tanács tagja lényegében egyedül intézte a premontrei főgimnázium ügyeit, egészen az iskola 1923. január 17-i felfüggesztéséig, illetve megszüntetéséig.

Évszázados múltú, kedves iskolájának a román hatalom általi indokolatlan bezárása érthetően megviselte az idősödő tudóst, aki 1924-ben sikeres műtéten esett át, de régi munkaerejét már nem nyerte vissza. Addig sokat törődött a város közügyeivel, de ettől kezdve már gyakrabban időzött a gödöllői rendházban, ahol a fizikaszertárban még 1928 végétől 1929 januárjáig is végzett kutatásokat. Az egészsége folyamatosan romlott, az orvosok álmélkodtak a rendkívül szokatlan, perecenként 30–36-os pulzusa láttán. Nagyváradra hazatérve 1929 márciusában influenza támadta meg, majd tüdőgyulladást is kapott. Nagyváradon halt meg, 1929. március 13-án. A temetési menet tiszteletére a Fő utcától az Olaszi temetőig mindenhol égtek az izzólámpák: így búcsúzott tőle a Villanytelep, amelyért annyit harcolt. Érdemeit a város akkori alpolgármestere, dr. Soós István méltatta. Kiemelte, hogy dr. Károly József Irén mintaképe volt a közért dolgozó férfiúnak, és Nagyvárad fejlesztésében, a város közéletében oly jelentékeny szerepet játszott, hogy emléke örökké élni fog. Sajnos, a teljes nyugalmat nem kapta meg, a helyzet ennek nem kedvezett, mert a román kommunista hatalom bezárta, majd hagyta pusztulni, tönkremenni a váradolaszi temetőt. Szerencsére Tempfli József későbbi megyés püspök az egyházi halottak között 1985-ben Károly Irén hamvait is kimentette és azok a nagyváradi premontrei templom kriptájába kerültek, sírkövét pedig a templom rendház felőli falába helyezték, a bejárathoz közel. 

Emlékének ápolása

Károly József Irén életében elismertségre tett szert, de ahogy telt az idő, tevékenysége mind jobban feledésbe merült. A 20. század negyvenes éveiben Milánóban, Torinóban és Würzburgba is utcát neveztek el róla, sőt a würzburgi Röntgenintézetben berendezett múzeumban a harmincas években mellszobra is állt, melynek további sorsáról nincs tudomásunk.

Szülőhelyén, az észak magyarországi Göncben és Budapesten a XI. kerületi Albertfalván utcát neveztek el róla, de megemlékezéseket nem tartanak. Szakmai írásokban alkalmanként megemlékeztek róla, 1993-tól kezdve pedig a Katolikus Középiskolák számára rendezett tanulmányi fizikaversenyek felvették dr. Károly Irenaeus nevét, amelyet az idén már 32. alkalommal szerveznek meg. Hasonlóképpen a Gödöllői Szent Norbert Gimnázium fizikakabinetje is a nevét viseli. 2002-ben az évente kiírt ottani pályázatok témakörében is szerepelt a róla való emlékezés, s a fiatalok igen értékes pályaművekkel jelentkeztek, alaposan felkutattak minden hozzáférhető forrásmunkát.

Nagyváradon háromszor is viselte utca a nevét, legutóbb 1941-től, de ez jelenleg az Október 12. (12 Octombrie) nevet viseli, így emléke lassan itt is megkopott. Ebben lényeges változás 25 éve, 1999 márciusában történt, amikor születésének 145-ik és halálának 70. évfordulójára való tekintettel a nagyváradi Sapientia Varadiensis Alapítvány (elnök dr. Fleisz János) és a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság (Fejes Rudolf Anzelm O. Praem. prépost) kezdeményezésére emlékülésre került sor, amely egy új és rövid idő alatt hagyományossá vált megemlékezés elindulásának volt a momentuma. A rendezvényben tevékenyen rész vett az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) nagyváradi fiókja (elnök dr. Fleisz János) és a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete (elnök Pásztai Ottó) is. A kétnapos ünnepi rendezvény bebizonyította, hogy nemzedékek összefogása révén Várad magyarsága képes felidézni a múltból jövőbe mutató értékeket, a jelen épülésére. 

1999. március 19-én a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum adott helyet a tudós munkásságát taglaló művelődéstörténeti vetélkedőnek, amelyre ettől kedve, egészen 2016-ig, évenként sor került Fleisz Judit aligazgató főszervezésében. 1999. március 20-án, a premontrei széktemplomban a Fejes Rudolf Anzelm apát és Rencsik Imre celebrálta szentmisén imádkoztak a megjelentek Iraeneus testvér lelki üdvéért, majd megkoszorúzták síremlékét és sírját. Utána emlékülésre került sor a zsúfolásig megtelt egykori premontrei főgimnázium, a mai Mihai Eminescu Nemzeti Kollégium dísztermében. Ünnepi hangulatot a Szent László Gimnázium kórusa teremtett. Dr. Fleisz János megnyitója nyomán dr. Csapó József szenátor, Szilágyi Zsolt képviselő, Kapy István alpolgármester, az egykori öregdiákok nevében pedig Pásztai Ottó szólt az egybegyűltekhez. Fejes Rudolf Anzelm apát a teológus és szerzetes, Szilágyi Aladár a tudós és tanár, dr. Fleisz János pedig a közéleti férfiú alakját idézte fel. Műsorzárásként Molnár Júlia színművész alkalomhoz illő verseket szavalt. 

2003-ban az Ady Endre Középiskolában Károly József Irenaeus tudományos diákkör is alakult, amely néhány évig működött és természettudományi kutatások mellett a tudós életművét szerette volna jobban feltárni.

2004 márciusában születésének 150. és halálának 75. évfordulóján a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete és a Sapientia Varadiensis Alapítvány emlékkonferenciát szervezett, rangos előadókkal, köztük dr. Gábos Zoltán kolozsvári fizikaprofesszorral. A rendezvény végén bemutatták Pásztai Ottó: Aki fényt hagyott maga után című, Károly József Irénről szóló monográfiáját. Abban az évben 2004. november 30-án Károly József Irén örvendetes módon posztumusz díszpolgári címet kapott, amellyel Nagyvárad városa részben csökkentette vele szembeni régi adósságát. 

2009 márciusában ismét megemlékezésre került sor a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság és a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) szervezésében. Az Ady Endre Líceum könyvtártermében több előadás hangzott el, másnap pedig a nagyváradi premontrei templomban emlékmisére és koszorúzásra került sor. 2009-től kezdve alakult ki napjainkig a megemlékezések megszokott forgatókönyve, amely évente tartott emlékmisét, méltató beszédet és a síremlék megkoszorúzását tartalmazta. 

Ezeken kívül 2010. december 10-én újabb fontos momentumra került sor. A nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete és a Várad-Hegyfoki Premontrei Prépostság a Mihai Eminescu Főgimnáziumban emléktáblát avatott dr. Károly Irenaeus József tiszteletére. Több előadás is elhangzott, amelyek a tudós-tanár életútját, tevékenységét és szakmai pályafutását méltatták, a házigazda tanintézet néhány diákja pedig irodalmi összeállítással lépett fel. Alkalmanként az emléktábla előtt is méltató beszédekre és koszorúzásokra került sor. 

A szépen kibontakozó megemlékezéseknek számos egyéb fontos hozadéka is volt. Megemlíthető ezek között, hogy 2005 és 2019 között az Ady Endre Líceumban Bogdán Károly fizikatanár vezetésével 15 alkalommal szerveztek Károly József Irenaeus országos fizikaversenyt, amely nagy népszerűséget és elismertséget szerzett. 

2012-ben Miholcsa Gyula rendező a Román Televízió magyar adásának Erdélyi tudósok és feltalálók sorozatában dokumentumfilmet készített Károly Iréneusz Józsefről. Számos megjelent íráson kívül 2021-ben, amikor a járványhelyzet miatt a szentmisét követő koszorúzás elmaradt, munkásságát röviden összefoglaló videóanyag is felkerült a világhálóra.

Összességében tehát elmondható, hogy az utóbbi negyedszázadban lényeges előrelépés történt e jelentős életmű felelevenítésében. Ennek ellenére ma sincs különösebb büszkélkedni valónk Károly emléke megőrzésével kapcsolatban. Nagyvárad több mint 900 utcájából egy sem őrzi ma sem a nevét, amely azért is elkeserítő, mert Nagyvárad egyik díszpolgáráról van szó. Ugyanakkor a már régebben tervezett szobor nem készült el, de az évek során felvetődött egyéb szép kezdeményezések, mint például a 2014-ben alapított Károly Irenaeus emlékérdemérem átadása, illetve a dr. Károly József Irén premontrei lelkiségi, kulturális és tanulmányi központ megnyitása, a nagyon kedvezőtlen körülmények miatt eddig nem valósultak meg. Remélhetőleg öt év múlva, halálának 100. évfordulójáig sikerül majd pótolni a lemaradást.

*

Károly József Iréneusz tudományos és közéleti munkásságát emberi hitvallása értetheti meg velünk. Ennek alappillérei: a rendíthetetlen hit Istenben, a tudományszeretet, soha nem lankadó szorgalom, az embertársai bajai iránti fogékony, jó szív, az önzetlen hazaszeretet, mind olyan vonások, melyek jellemében rendjének hagyományos szokásai nyomán indultak fejlődésnek és erősödtek meg. Hazáját mindig hűen szolgálta, mindenkor a haladás, a gyors, de megfontolt cselekvések embere volt. Egész életével, mindennapi tevékenységével példát mutatott arra, hogyan kell a közösség érdekeit önzetlenül, becsülettel, szerényen szolgálni. Ma a rádiót mindenki hallgathatja, csaknem mindenkit átvilágítottak a röntgengép segítségével, mindenki használ villanyvilágítást Nagyváradon és sokan járnak villamoson is, de azt, akinek magyarként, premontrei szerzetesként úttörő szerepe volt ezek létrejöttében, ma sem becsülik meg érdemeihez méltóan. 

Károly József Iréneusz egyike volt tehát nemcsak Nagyvárad, hanem a korabeli Európa legnagyobb tudósainak, emiatt örökre beírta a nevét a magyar és az egyetemes tudomány történetébe. Nagyvárad fejlesztésében kifejtett sikeres tevékenysége miatt pedig megérdemli, hogy mi, váradiak az emlékét örökre megőrizzük.