Feltámadási szentmisét ünnepeltek a nagyváradi székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

Húsvét ünnepe a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból, s ezzel minden embert megváltott bűneitől, és mindenkit meghívott az örök életre. Miután bűnbánatban végigjárták a nagyböjt idejét és átélték a nagyhét megrendítő eseményeit, a váradi római katolikus hívek is nagyszombaton este elérkeztek húsvét vigíliájának a megünnepléséhez, a virrasztáshoz, mely az egyházi liturgia csúcspontját jelenti. Az előírásoknak megfelelően, ezt a virrasztást nagyszombat este naplemente után lehet megkezdeni és húsvétvasárnap reggel a napfelkelte előtt be kell fejezni. Erre, a felépítésében és tartalmában gazdag, szimbólumokkal telített szertartásra, illetve a szentmisére több időt szánnak, mint általában a liturgikus ünnepléseikre, hiszen a legszentebb éjszaka a feltámadáshoz vezet, mely életünkben a nagy átvonulást jelenti, és valósítja meg a sötétségből a világosságba.

A szertartás tűzszenteléssel kezdődött a nagyváradi székesegyház előtt is, majd ünnepélyesen bevitték a Krisztus testét jelképező, az új tűzről meggyújtott  húsvéti gyertyát az egyházmegye főtemplomába, ahol felcsendült az exsultet. Az igeliturgiában több ószövetségi olvasmány által idézték fel Isten jóságát, mellyel próbára tette Ábrahámot, kivezette a választott népet az egyiptomi fogságból, és megígérte az újjáteremtést. Majd az újszövetségi szentleckét és a húsvéti evangéliumot hallgatták meg a jelenlevők, elmélyítve magukban az Úr csodálatos tetteit.

Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy egy afrikai közmondás szerint amikor az éjszaka sötétségében pirkadni kell, az addig mozdulatlan madár szárnyra kel, hogy a szabadság felé szálljon. Valahogy ilyen reménységgel várja a hívő ember is Krisztus világosságát, hogy megtörténjen az átmenet a sötétből a fénybe, a szolgaságból a szabadulásba, a halálból az életbe. Ez a homály, illetve titokzatos átalakulás azonban magában hordozza a nagypénteki fájdalmat is, és aki nem veszi észre ezt a kinyilatkoztatást, az nem tudja megtapasztalni a feltámadás örömét is. Mert Krisztus sebei a mi megpróbáltatásainkra is emlékeztetnek, hiszen a hétköznapokban mindig adódnak hozzánk nem méltó állapotok, helyzetek, magatartásformák, hangsúlyozta az egyházmegye elöljárója.

Arról is beszélt a főpásztor: a vigílián a sötét templomba bevitt gyertya megvilágította a környezetét, az egybegyűltek Isten szavát hallgatták, s a lángot továbbadták. Ez az élmény pedig azt jelenti, hogy van élet, Isten továbbra is kezdeményez, ha nyitottak vagyunk feléje, és mi is akarjuk akarjuk hordozni a fényt. Aki azonban nem hajlandó továbblépni, megújulni, és vállalni az átalakulást, az “kimarad a húsvéti áramlatból”. A kérdés tehát az: akarunk-e nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük az újat, amit Isten készített elő számunkra? - fogalmazott Böcskei László.

A homília után következett a vízszentelés szertartása, és az ünneplők megújították keresztségi fogadásukat. A szentmise ezután az eucharisztia liturgiájával folytatódott. A szentáldozás után elvégezték a Szent Sírnál a feltámadási szertartást, majd a körmenet után megszentelték az eledeleket. A vigílián részt vett Martin Roos ny. temesvári püspök és Virgil Bercea görögkatolikus püspök is.