Jubileumi évet ünnepel a Kiss Stúdió Színház

Ciucur Losonczi Antonius

Harminc  évvel ezelőtt, 1994. március 26-án alapították meg a Kiss Stúdió Színházat, melyre az idén jubileumi ünnepségsorozattal emlékeznek. A nyitórendezvényt kedden este tartották a Partiumi Színházi Gyűjtemény termében, ahol Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművészek nosztalgiáztak, majd levetítették Villányi Zoltán és Lakatos Balla Tünde öt évvel ezelőtt készített filmjét.

Kiss Törék Ildikó megjegyezte: gyorsan peregnek az évek, de sohasem felejti el, hogy az első termük a Lorántffy-gimnázium korábbi épületének pincéjében volt, ahol az avatóelőadáson „színházat játszottak”. Kilenc színész – rajta kívül még Varga Vilmos, Csíky Ibolya, Bányai Irén, Medgyesfalvy Sándor, Dobos Imre, Fábián Enikő, ifj. Kovács Levente és Márton Erzsébet – volt ott a kezdeteknél. A bejáratnál a még gyermek Vindis Andrea fogadta az érkezőket. Bató Ida és Meleg Vilmos két hónappal később csatlakozott a társulathoz, melynek máig hűséges tagjai. A három évtized alatt több százezer kilométert tettek meg, rengetegszer léptek fel, mindig igyekeztek váltani, valamit újat, mást bemutatni azoknak, akik szeretik őket, magyarázta Kiss Törék Ildikó. Majd felolvasta Jon Fosse norvég drámaírónak az idei színházi világnapra (március 27.) megfogalmazott üzenetét, melynek talán legfőbb és legaktuálisabb üzenete az, hogy „a művészet béke”.

Meleg Vilmos felelevenítette, hogy az első alkalmon azért nem volt ott, mert akkoriban a váradi televíziónál (TVO) is dolgozott, s éppen egy továbbképzésen vett részt Budapesten. Megjegyezte: olyan élményei voltak a fellépések előtt, mint korábban A Csapat vagy a Kortárs 71 tagjaként, hiszen nemcsak szellemileg kellett felkészülni az előadásokra, hanem fizikailag is, pakolni a díszleteket, cipelni a bútorokat, egyéb kellékeket. Ennek ellenére lelkesek voltak, hittek abban, amit csináltak, és szerinte talán nem ártana néhány, a sors által elkényeztetett ifjú kollégának sem megtapasztalnia, milyen a nemzet napszámosának lenni, azt, hogy a jó „színházcsináláshoz” szükséges a nehézségeknek a megélése is. Meg kellett tehát minden értelemben dolgozni a sikerért, de visszatekintve, nem volt hiábavaló a befektetett munka, hiszen „bár az emberek változtak, a Kiss Stúdió szellemisége maradt”, hangsúlyozta Meleg Vilmos.