Ünnepi megemlékezés és koszorúzás

P. Nagy Noémi, Pap István

A hősök előtti főhajtás délelőtt 10 órakor kezdődött a váradi városi temetőben Rulikowski Kázmér síremlékénél. Itt Zatykó Gyula polgármesteri tanácsadó mondott rövid beszédet, kiemelve, hogy március 15. a magyar szabadságharcról és a hősökről szól. Az egyik hős az akkor 22 éves Rulikowski Kázmér volt, aki „lengyel lévén mégis a magyar szabadságharc mellé állt. Ő az orosz hadseregnek volt a tisztje, aztán átállt a magyarokhoz, és az oroszok lőtték főbe. Az ő sorsának tanulsága az, hogy a történelem során mindig a nagyhatalmak kereszttüzébe került a magyar nemzet. A nagyhatalmak mindig úgy akarják alakítani a világ sorsát, ahogy nekik megfelel. A magyar szabadságharcot is letörte a Habsburg Birodalom és a cári Oroszország, ezt követelte annak idején az érdekük. És emiatt haltak meg rengetegen, köztük sok fiatal, akik a nemes eszmék kedvéért álltak be a csatába, és ez lett a végzetük, mint Rulikowski Kázmérnak is” – fogalmazott Zatykó Gyula.

Ezt követően a nagyvárad-rogériuszi református templom harangtornyánál kialakított emlékhelyen folytatódott az ünnepi megemlékezés, ahol Moldován Gellért Lajos, az EMSZ nagyváradi elnöke osztott meg néhány gondolatot a megjelentekkel. Mint elmondta, ezen a területen, az egykori Olaszi temetőben helyezték végső nyugalomra a forradalomban vagy azt követően elhunyt váradi és Várad környéki katonákat. „A hősök előtt koszorúval tisztelegve köszönjük meg, hogy harcoltak értünk, küzdelmük nem volt hiábavaló. A mai napon és minden más napon legyünk büszkék arra, hogy ilyen elődeink voltak” – hangzott el.

Az emlékezők a továbbiakban átvonultak Petőfi Sándor mellszobrához. A szabadságharcos nevét viselő park ugyan felújítás alatt van, de a szobor körüli részt ezen a napon megnyitották az emlékezők előtt. Habinyák István, az EMSZ Bihar megyei elnöke kiemelte, hogy az új, bronzból készülő Petőfi-szobor nem csupán dísze lesz a városnak, hanem egy emlékmű, ami folyamatosan eszünkbe juttatja azokat az értékeket, amelyekért a költő életét adta, továbbá üzenetként is szolgál, hogy a múltunk és az örökségünk iránti tiszteletünk nem múlandó, hanem állandó. „A kérdés az, hogy mi, erdélyi és partiumi magyarok képesek vagyunk-e közösen építeni a jövőnket és olyan alapokat letenni, amelyekre a jövő nemzedék büszke lehet majd” – hangzott el végezetül.

A délelőtti megemlékezés Farszádi Kováts Mihály, Bem tábornok segédtisztjének síremlékénél zárult a Barátok templomának alagsori kriptájában. Itt Moldován Gellért Lajos elmondta, hogy több más híres személyiség, köztük Farszádi földi maradványait is Tempfli József néhai római katolikus püspök hozatta át az Olaszi temetőből a templom kriptájába. Nemcsak tábori lelkészként szolgált a fronton, hanem fegyvert is ragadott Farszádi Kováts Mihály, akinek életrajzi adatait Komáromi Ernő ismertette. Az EMSZ képviselői mind a négy emlékhelynél koszorúztak.