Karaván

2024.04.03. 20:13

Tudománynépszerűsítő karaván járt Váradon

Nagyváradi tizenkettedikes diákoknak tartottak előadásokat szerda délelőtt a művészeti líceum dísztermében a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kara keretében működő Kolozsvári Magyar Történeti Intézet adjunktusai.

Ciucur Losonczi Antonius

A TudományKaraván – Hazajön a tudomány elnevezésű rendezvénysorozat célja a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán nyújtott képzéseknek a népszerűsítése. A művészeti líceum dísztermében megjelent, Várad különböző magyar iskoláiból érkezett végzős diákokat Nagy Gabriella igazgatóhelyettes köszöntötte.

Dr. Pakó Klára egyetemi adjunktus, művészettörténet-oktató a történeti kertek kuriózumairól tartott prezentációt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a kertművészet a történelem, a művészettörténet, a tájépítészet, a biológia és a filológia módszereit, ismereteit ötvözi, egy interdiszciplináris tantárgy tehát. Nehézséget okoz, hogy a régi kertek nagy része elpusztult, vagyis hiányzik a kutatás tárgya, de képi és egyéb források alapján ezek rekonstruálhatóak – magyarázta. A fontosabb korszakokat áttekintve beszélt arról is Pakó Klára, hogy a középkorban díszkertek létesültek a paloták és a kolostorok körül. A reneszánsz idején a virágoskertek jöttek divatba, majd a 17. század első felében a szabályos elrendezésű franciakertek. A barokk kerteknek az esztétikán túl politikai és filozófiai üzenetük is volt – azt sugallták, hogy az abszolutisztikus monarchiák uralkodói még a természetet is képesek szebbé tenni. A 18. században aztán megjelentek az angolkertek, melyek már szabadabb kialakításúak voltak, és sokszor műromokat, rusztikus műbarlangokat (grottákat), illetve egyéb építményeket is kihelyeztek a zöldövezetekbe. „Izgalmas kertkutatással foglalkozni, hiszen olyan felfedezéseket is lehet tenni, mely dolgokról nem írnak az útikalauzok” – vonta le a tanulságot a művészettörténet-oktató.

Hangfalak és vízágyú közt – rockzenei élet a kommunizmus időszakában címmel már dr. Fodor János adjunktus tartott expozét. Kifejtette, hogy a rockzenét a kommunista vezetők lázadásnak tekintették, erkölcstelennek, nyugatiasnak bélyegezve a zenészeket. Provokációnak vélték nemcsak a hangerőt és a zenekarok felállását, hanem a zeneszöveget is. Ugyanakkor mivel nem lehetett minőségi berendezésekhez jutni, a legtöbbször tákolmányokkal, „sufnimegoldásokkal” hoztak össze egy-egy jó bulit. Nem lehetett „magyarkodni”, a cenzúra és más tiltások miatt sok zenekar feloszlott, a zenészek több esetben az alkoholizmusba menekültek, vagy öngyilkosok lettek. A zenészeket az állambiztonság megfigyelte, a metropolos Virányi Attilát említve példaként Fodor János. A műfaj előretörése, népszerűsége azonban egy idő elteltével kompromisszumra késztette a két felet. Mindenesetre a párt azért még a nyolcvanas évek közepén is éber volt – kitűnő példa erre az elhíresült 1984-es pusztavacsi békefesztivál, amikor a karhatalom egy elrepült sörösüveg miatt rohamosztagokat vetett be, könnygázt, és még egy vízágyút is. A felsoroltak ellenére azonban a fiatalság mindig talált szórakozási lehetőséget abban a rendszerben is – hangsúlyozta a meghívott.

A rendezvény végén Kerekes Eszter harmadéves hallgató beszélt arról, milyen egyetemistának lenni bolyaisként a kincses városban. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában