A lélek húrjain: zenés előadóest a PKE-n

János Piroska

Az egyetem amfiteátrumában megszervezett eseményen megjelenteket Szomor Abigél egyetemi lelkész köszöntötte. „Áldozócsütörtök nem tartozik az ismert ünnepeink közé, számomra mégis fontos. A távolság és a közelség, a veszteség és a nyereség, áldás kettőségében mozog ez az ünnep. (…) Arról szól, hogy attól, hogy Jézus nincs fizikailag közöttünk, nem távolodott el, sőt, közelebb van hozzánk” – fogalmazott a lelkipásztor, hozzátéve: Isten jelenlétét többféleképpen is megtapasztalhatjuk, igehallgatás, bizonyságtétel hallgatása által, de a csendben, vagy akár a zenében is. „Ma este egy kicsit arra fogunk rácsodálkozni, hányféle módon tudunk rácsodálkozni Istenre” – tette hozzá. 

Bolyki László 1973-ban született Budapesten, az öt fiútestvér közül negyedikként, már gyerekként mindegyikük zenélt valamilyen hangszeren. A zene mellett meghatározó gyermekkori élmény volt számára a hit, biatorbágyi házuk pincéje külföldön nyomtatott, Magyarországra csempészett evangéliumi írások, Bibliák raktárhelye volt, illetve itt vették magnószalagra azokat az énekeket és igehirdetéseket, amelyeket aztán Monte Carlóba kicsempészve a Trans World Radio-n keresztül sugároztak vissza. Aki egy hagyományos értelemben vett koncertre számított csütörtökön, az csalódhatott, hiszen az elismert zenész nem egy zeneszámokból felépített előadással készült, hanem A lélek húrjai című, a koronavírus-járvány ideje alatt született írásokból összeállított könyvéből olvasott fel részleteket. Mindez azonban nem vett el semmit a rendezvény értékéből, a közönség jól szórakozott a humoros történeteket hallgatva, hogy aztán pár perc múlva az élet nagy kérdései, a keresztény értékrend igazságai ejtsék gondolkodóba. Ekképpen hallgathattuk egy fellépés viszontagságait, amikor a labirintushoz hasonló épületben eltévedt szerző kétségbeesetten kereste a színpadra vezető ajtót, vagy ennek ellenpólusaként a Titanicon játszó zenészek tragikus sorsát is felelevenítette az előadó. Bolyki László mindezek átvezetőjeként pedig közös zenélésre invitálta a közönséget, a Szívem csendben az Úrra figyel, a Tavaszi szél vagy a Titanic-kal összefonódó Hadd menjek, Istenem, mindig feléd kezdetű énekek közös előadásával rögtönzött vegyeskórus alakult a több mint másfél órás rendezvényen. Az est végeztével lehetőség volt a szerző könyvének megvásárlására, illetve dedikálásra is. Az eseményt jótékonysági akcióval kötötték össze: perselyes adakozással Bíró István tragikusan elhunyt lelkipásztor családját támogathatták a résztvevők.