Erdélyi könyvestet tartottak a Léda-házban

Ciucur Losonczi Antonius

A tó című könyvről tartott, a szerzője által „képeslapok egy regényből” kategóriába sorolt beszélgetés elején felmerült, hogy Tamás Dénes eddig megjelent hat kötetének mindegyike más műfajú. Szerinte azonban, noha úgy tűnhet, hogy nincs saját „arculata”, ez nem így van, mert ő nem úgy éli meg, hogy kalandozik. „Különben is, a felsoroltak 15-20 év termései, ez az én fejlődéstörténetem. Így jutottam el a filozófiától és az esszétől a szépirodalomig”, magyarázta. A tó kapcsán kifejtette, hogy nagyon szeret kirándulni, s különösképpen kedveli a szép hegyi tavakat, melyek partján ücsörögni egyszerre megnyugtató, megindító és felkavaró érzés. Egy ilyen „találkozás” adta a könyv megírásának ötletét. Ült a Fogarasi havasokban található tó partján, s lelki szemei előtt három látvány bontakozott ki: egy rozsdásodó konzervdoboz a vízben, egy ember, aki bottal veri a víz felszínét és egy meztelen nő, aki besétál a jéghideg vízbe. Aztán hazament, és ezen víziók nyomán elindult a munkafolyamat, meglett a kötet gerince.

Felvetődött: Tamás Dénest igencsak foglalkoztatja az ember és a természet viszonya, s nagyon kedveli a képeket. Arra törekedett ezért, hogy A tóban is megjelenjen egy tájélmény, s mesélés közben „végigzongorázik” a festészeti hagyományokon, a mozitörténeten is. Nem könnyű olvasmány, az biztos. Érdemes többször végigmenni rajta, hiszen egy adott ponton „átcsap” lírába, s enigmatikussá válik a szöveg. Emberkarakterek csak nyomokban lelhetőek fel, vannak benne viszont furcsa lények és rejtélyek, különös dimenziók...

A marosvásárhelyi Vajda György Az utolsó vagon című kispróza-válogatása jóval valóságközelibb. A szerző a Népújság újságírója, sok érdekes történetet hall. A leírtak körülbelül 80 százaléka ezért igaz, melyet aztán a fantázia kicifrázott. A közelmúlt világába kalauzolja olvasóit Vajda György, pontosabban az elmúlt évszázad hetvenes, nyolcvanas éveibe. Szó esik magyar-román kapcsolatokról, a kommunizmus ellentmondásos világáról, „a nyomor okozta szolidaritásról”. Mint elhangzott, a pandémia idején kezdte el írni ezeket a történeteket, amikor több ideje volt, mert azt tapasztalja, hogy a mostani nemzedék még az 1989-es forradalmat is összekeveri a marosvásárhelyi fekete márciussal. Történetek, melyeket egy tábortűznél akár mi magunk is elmesélhetnénk, hiszen noha nem mi vagyunk a szereplők, de a cselekmények ismerősek lehetnek számunkra néhány évtizedről ezelőttről. A kötetből a szerző lánya, Vajda Boróka, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze olvasott fel részleteket.