Búcsúünnepet tartottak a Szent László menedékházban

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise kezdete előtt Szabó Ervin, a Barátok temploma plébános arra hívta fel a figyelmet: annak idején, amikor a váradi szegények nem volt hova menjenek, a jelenlegi Szacsvay-iskola épülete, amelynek udvarán található a Szent László kápolna, igazából arra szolgált, hogy ott ápolják a hajléktalanokat, illetve más rászorulókat. Egyik felében a nőket, a másikban a férfiakat. A szegény gyermekeket ugyanakkor tanították is. A kápolna mögötti részt pedig elfekvőként használták, mai modern szóval élve palliatív ellátásra. Az emiatt menedékháznak is nevezett kápolnában a vincés családhoz tartozó szentek szobrai is láthatóak, mivel a vincés apácák foglalkoztak a betegekkel. Egyik alkalommal, amikor nyílt nap volt náluk, az egyik nővér ezt azzal indokolta, hogy „a mi munkaterületünk az utca”. El lehet képzelni tehát, hogy milyen vallásos élet zajlott akkoriban Váradon, ha a város szívében még azokról is gondoskodtak, akik mélyszegények voltak. Arról nem is beszélve, hogy a közelben a Premontrei Főgimnázium és az Orsolya-rendi zárdaiskola is működött, ahol az elitképzés folyt. Nem mellesleg pedig Györgypál Albert vértanú papot, hitoktatót is az említett elfekvőben ápolták a végnapjaiban, és ebben a kápolnában ravatalozták fel, mondta Szabó Ervin.

Prédikációjában Szilágyi László állandó diakónus arra hívta fel a figyelmet: Szent László tisztában volt azzal, hogy igazi kereszténynek lenni azt jelenti, hogy élő kapcsolatban vagyunk Istennel. Tudta, hogy ki a szeretet és minden jónak a forrása, mi a boldogságunk titka. Nemcsak akkor imádkozott, amik szüksége volt valamire, hanem máskor is, máskülönben nem történtek volna csodák. Arról is beszélt a szónok: manapság nagyon elterjedt az az elmélet, miszerint öt szeretetnyelv létezik, melyek által ki tudjuk fejezni ezt az érzést. Isten képmására vagyunk teremtve, tehát ezek a jegyek nem csupán az emberek közti, hanem ember és Isten közti kapcsolatra is vonatkoztathatók: a dicsérő szavak, a szívességek, az ajándék, a testi érintés és a minőségi idő. Bár Szent László több száz évvel ezelőtt élt, mégis ő már akkor gyakorolta ezeket, megtapasztalva Isten szeretetét, magyarázta a diakónus. Hozzátette: Szent László ugyanakkor egészséges önértékeléssel pontosan tudta azt is, hogy kié az ország, kié a hatalom és kié a dicsőség. Neki, mint uralkodónak, csak megbízatása van, hogy szolgáljon, és vezesse a népét Krisztus útján. És a király tudta azt is, hogy neki küldetése van, ezért nem hátrált meg, hanem vállalta a felelősséget, hangsúlyozta Szilágyi László.