Egy nagyváradi orvos visszaemlékezései

Törő Enikő

Az eseményt csütörtök délután tartották a Partiumi Színészmúzeumban, az orvossal és íróval Kiss Törék Ildikó színművész beszélgetett. Dr. Kiss András egyébként tavaly is járt a Szent László Napokon a Versek feleségem emlékére című szavalóesttel. 

Ezúttal tehát a fő téma az a két kötet volt, melyet ezelőtt 12 évvel adott ki, Egy váradi orvos visszaemlékezései I. és II. Mint elhangzott, a bemutató kapcsán hiteles forrást igyekezett használni, hogy ne ő maga ítélje meg szubjektív módon a köteteket, ezért elővette a Korunknak azt a 2021-es számát, melyben Kovács Zoltán recenziója jelent meg. Ebben többek között ez áll: „Az igényes nyelvezetű, szép kiállítású könyv műfaját első ránézésre nem könnyű beazonosítani: családregény, emlékirat, napló, irodalmi önéletrajz, egotörténet fejlődésregény, pályarajz, korrajz, krónika, riport, népszerűsítő orvosi könyv, szociográfia vagy mindezek sajátos ötvözete? A kötetet a szerző családjának, barátainak ajánlja, bizonyára abból a meggondolásból, hogy nekik könnyebb a leírtakat értelmezni, az általuk is átélt korszakot felidézni, saját magukat is felfedezni a történésekben.”

Dr. Kiss András ki is emelt egy történetet a kötetben leírtak közül, mely még a rendszerváltás előtt történt. Itt gyermekei életét fonja bele a leírtakba, s azt a korszakot, amikor nem lehetett magyarul felvételizni az egyetemre, de sok más hasonló rendszerváltás előtti és körüli problémát is feldolgoz. Még ezt megelőzően saját gyermekkoráról ír, a szüleiről, az első szerelméről, majd az egyetemi éveiről, a házasságáról, gyermekeiről. Természetesen az orvoslás sem marad ki a sorból, egyféle pályarajzként lehet tekinteni mindezeket. 

A könyvbemutatón dr. Kiss András kifejtette azt is, hogy Nagyvárad számára mindig különleges hely marad. Nem véletlenül jelenik meg könyve borítóján is egy gondolat Váradról, s a recenzió is ezzel kezdődik: „Különös város ez a Várad, sokan, nagyon sokan elhagytuk, de ő nem enged el, jön velünk, mert aki egyszer magába szívta ennek a városnak a szellemiségét, az, bárhol éljen a világban, örökre váradi marad.”