Az Ég tartja a Földet: musical Szent Erzsébetről

János Piroska

Szent Erzsébet élettörténetét bemutató előadásra hívták a 12. Szent László Napok keretén belül a nagyváradi színházkedvelő közönséget. A Zsuffa Tünde azonos című regényének alapján készült musicalt a nagyváradi származású Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója rendezte, zeneszerzője Szikora Róbert, szövegírója Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. Elsőre különösen hathat egy 13. századi szent élettörténetének és a musical műfajának a párosítása, hiszen a középkor szellemisége és a jelenkori musical hangzásvilága nehezen összeegyeztethető, a péntek este Nagyváradon bemutatott darab azonban nem is ezt célozza meg. Amellett, hogy a történelmi korba való belehelyezésképpen a néző az első felvonásban a párbeszédekbe ékelve többször is tájékoztatást kap a történelmi eseményekről (Gertrúd királyné meggyilkolása, Aranybulla), a darab Erzsébetet mint embert állítja a középpontba, aki hisz, szeret, a gyűlölködést kénytelen elviselni, de mindvégig kitart értékrendje mellett.

Erzsébetet már ötéves korában eljegyzik a thüringiai őrgróf fiával. A musical az ifjú Erzsébet útra bocsátásával indít, melyben Gertrúd – a Bánk bán-drámában megformált karakterrel „szakítva” – féltőn szerető anyaként jelenik meg. Az anya-leány viszony kerül előtérbe akkor is, amikor Erzsébet a messzi földön megálmodja az édesanyja ellen elkövetett véres merényletet. Az egyik legismertebb magyar szentként ismert Erzsébethez számtalan csoda fűződik, az egyik ilyen, amikor a kötényébe rejtett, a szegényeknek szánt kenyér rózsává változik. A musicalben ez a jelenet kétszer is megismétlődik: a gyermek Erzsébet és édesapja találkozásánál, illetve később a sógorával, Henrikkel való találkozása során. Visszatérő elem a címben szereplő mondat is, amelyet már a színdarab első perceiben hallhatunk abban a jelenetben, amelyben II. András búcsút vesz lányától. Az isteni kegyelemben szilárdan hívő Erzsébet, még ha honvággyal is, de nyugodt szívvel követi a számára kirendelt sorsot, amely rögös utat is tartogat számára. A musical „főgonosza” bajor Zsófia, az anyós, akinek határtalan gyűlölete a királylány iránt szinte már megmagyarázhatatlan. Az Erzsébet értékrendjével azonosulni nem tudó Zsófia őrgrófné („Valóban jól áll nekem a luxus, Valóban így szeret igazán Krisztus” – énekli egy jelenetben) mérhetetlen gyűlöletére csak a második felvonás utolsó felében kapunk némi magyarázatot, ahol – a kenyér rózsává válásának csodáját látva és végre elfogadva Erzsébetet – maga gyónja meg, hogy elvakította az irigység. Hogy pontosan mire is volt irigy, az csak sejthető: talán Lajos fia „elszeretése”, vagy az Erzsébet övezte, nép által tanúsított tisztelet állhat a menye elleni ellenszenv mögött.

A mintegy háromórás musical a második felvonásban azt is „beszippanthatta”, aki az első részben még idegenkedett a műfaj és a korszak már említett párosításától. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a második felvonásban sokkal inkább előtérbe került a már felnőtt Erzsébet, aki amellett, hogy kiáll hite mellett, egyúttal erős kézzel védelmezi a férje által rá bízott, pestisjárvány sújtotta népet is. 
A musical Szent Erzsébetet közelebb hozza a ma emberéhez anélkül, hogy megfosztaná őt az évszázadok alatt megőrzött, szentként való tisztelettől: értékrendje mellett kitartó, erős nőként, szerető feleségként, védelmező, gyermekeit el nem hagyó anyaként állítja példaképként elénk.
Az előadás a Bihar Megyei Kulturális Központ és a Magyar Polgári Egyesület szervezésében, a Bihar Megyei Tanács támogatásával, a Színházat mindenkinek programsorozat részeként került megszervezésre.