Búcsút ünnepeltek az orsolyita zárdatemplomban

Ciucur Losonczi Antonius

Személyes vonatkozású emlékkel kezdte szentbeszédét a Nagyvárad-Velencén nevelkedett Ozsváth József tasnádi plébános. Felidézte, hogy 1992 és 1996 között az Ady Endre Líceumba járt, s ebben az időszakban kapott meghívást Istentől a papi hivatásra. Mint mondta, gyermekkori barátjával, akivel elsőtől kezdve osztálytársak voltak, megegyeztek abban, hogy mindketten az Adyba felvételiznek. Barátja inkább a nyelveket és a történelmet szerette, ő inkább matek-infós, fizikás volt, így végül a középutat választották, és a IX. D osztályban kötöttek ki. Ez akkoriban biológia-kémia szakként működött, így úgymond a kettő közt volt, egyaránt lehetett fókuszálni a reál és a humán tantárgyakra is. A plébános megjegyezte: sokszor belegondolt később abba, hogy mielőtt a kommunisták államosítottak volna, az orsolyita rendé volt az iskola, illetve az épület, az imádkozás helye. Isten kegyelme átjárta a falakat, s valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy belőle pap lett.

A nap ünnepeltjeivel kapcsolatban Ozsváth József arra hívta fel a figyelmet: Szent Anna és Joachim Jézus nagyszülei voltak, s idős korukban lettek szülők, kapták Istentől ajándékba Máriát, jutalmul azért, mert vallásos emberek voltak. A plébános megemlékezett a két nagymamájáról, akiknek szintén erős volt a hitük. Sokat imádkoztak érte, s bár sajnos pappá szentelését már egyikőjük sem élte meg, egészen biztos, hogy a mennyből mosolyogva egyengetik az útját.
Arról is beszélt a szentmise szónoka, hogy az idősek általában bölcs, békeszerető emberek. Ők azok, akik összetartják a családot, szinte rajongásig szeretik az unokáikat. Élettapasztalatukra, meglátásaikra nagy szükségünk van, becsüljük tehát meg őket, tanácsolta Ozsváth József atya.
A karzaton Kribus Mónika kántor-karnagy és a Halmos László Kórus végzett zenei szolgálatot.