Búcsúünnepet tartottak a váradi székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepi szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy az első olvasmányban a Jelenések könyvéből idéznek egy mély tartalmú üzenetet: a szentíró arról tesz említést, hogy az égen nagy jelet látott. Ez a reménység és a bizalom kifejezője, s arra ösztönöz bennünket, hogy a tekintetünket mi is az égre vessük. Olyan időket élünk ugyanis, amikor sok minden ad okot az aggodalomra és az elcsüggedésre, de Nagyboldogasszony ünnepe arra figyelmeztet, hogy az igazán maradandó dolgok az égben bontakoznak ki a hívő ember számára. Erre mutat rá Mária megdicsőülése, felvétele Isten országába, ahol közbenjár értünk és ahová vár, hiszen az Úr helyet készített ott mindannyiunk számára. Mert Isten nemcsak földi vándorlásunk során gondoskodik rólunk, hanem az égben is átölel bennünket. Bízzunk ebben, a hitnek az erejét és a remény fénysugarát közvetítsük másoknak is a találkozásainkkor. Ez határozza meg Mária-tiszteletünket és istenkeresésünket, tanácsolta a váradi egyházmegye főpásztora.

Elmélkedésében dr. András István, a Gyulafehérvári Papi Szeminárium rektora kiemelte, hogy ellentmondásos időket élünk, hiszen egyfelől a posztmodern ember elveti a transzcendenst és mindent, ami hagyományos, másrészt azonban vágyik a végtelen felé. Nagyboldogasszony ünnepén viszont a Szűzanya áll követendő példaként előttünk, aki arra tanít minket, hogy merjünk örülni egymásnak; tudjunk megbocsátani, illetve bocsánatot kérni, valamint higgyünk abban, hogy a tudás és a hit összefonódhat.

Az áldott állapotban levő Mária ugyanis meglátogatta rokonát, Erzsébetet. A szentíró ugyan nem beszél arról, hogy mi célból ment el hozzá, de valószínűsíthető, hogy azért, hogy megossza vele is az örömét. Manapság viszont inkább irigykedünk egymásra, a virtuális világban élünk, nem szívesen újságoljuk el örömünket másoknak, nehogy aztán irigykedjenek ránk. Holott az öröm forrása lehet akár még a megbocsátás és a bocsánatkérés is, mert nem a gyengeségünk jele az, ha elismerjük, hogy valamiben hibáztunk. A keresztény ember nagy lehetősége pedig a kibékülés és a hálaadás utáni újrakezdés. Az pedig, hogy a Szűzanya testestől-lelkestől felvétetett a mennybe, arra kell intsen bennünket, hogy a tudomány és a technikai fejlődés ugyan előre viszi az emberiséget és megkönnyíti az életünket, de mindenre nincs magyarázat, és Nagyboldogasszony ünnepe is tulajdonképpen egy ilyen hittitok, hangsúlyozta a szentmise szónoka.

Az elhangzottakért, illetve az ünnepségen közreműködőknek Pék Sándor esperes-plébános mondott köszönetet. A liturgia egyházzenei szolgálatát a dr. Kristófi János Zsigmond orgonista-karnagy vezette Szent László Ének- és Zenekar látta el.