Hálátlan váradi utókor, avagy megszegett végakaratok

ERDON-összeállítás

Nagyvárad egyik legnagyobb mecénása volt az előkelő köznemesi családból származó Rhédey Lajos, aki a Heves vármegyei Kisrédén született. A katonai pályát választotta, az akadémia elvégzése után hadapród lett. Bihar vármegye ajánlására 1780. június 8-tól 1783. március 8-ig a bécsi magyar testőrségnél szolgált. Innen alhadnagyi rangban a 8. huszárezredbe került. 1792-ben aranysarkantyús vitéz lett. Katonai pályafutásának a befejezése után Bihar megye főispáni helyetteseként tevékenykedett. 1802. május 2-án a Pozsonyba rendelt országgyűlésen Szatmár vármegye követeként szerepelt. 1808-ban császári és királyi kamarás lett, ugyanebben az évben megkapta a Lipót-rend kiskeresztjét, és kinevezték Bihar vármegye főispáni adminisztrátorává. 1831. május 21-én hunyt el Pesten, végakaratának megfelelően Nagyváradon temették el. Rhédey Lajos támogatta a magyar nyelvű színjátszást. Felkarolta a Váradra érkező Első Magyar Játékszíni Társulatot, miután az elvesztette pest-budai játéklehetőségét. A Magyar Nemzeti Múzeumnak átadta gazdag ásványgyűjteményét és 6000 forintot is adományozott az intézménynek. Bőkezű támogatásban részesítette a bécsi Ingenier Academián tanuló magyar diákokat. Óriási szerepe volt Várad fejlődésében. Ő szorgalmazta azt, hogy Nagyváradon közvilágítás legyen. Legjelentősebb adománya a Rhédey-kert, melyet a Váradról Pestre távozó főispán hagyott a városra a fenntartási költségek fedezésére szánt összeggel együtt. Cserébe a gróf az 1819. január 1-jén kelt adományozási okiratban határozott feltételt szabott. „Az ugynevezett Rhédei kertet, melynek egy része néhai kedves Feleségem és önön magam mulandóság alá vettetett részének nyugvóhelyéül vagyon szentelve, hagyom Nemes Várad Várossának oly móddal, hogy azon kert örökössen az egész Publicumnak időtöltésére szolgáló, közönséges mulatóhely legyen, eltiltván átok alatt minden rendű Embereket, hogy azon kert sohase el ne idegenítessen, sem senki Által akármely szín és tekintet alatt, másvégre ne fordittasson” – áll az adományozó okiratban. A kert gondozására 6000 forintot is a városra hagyott. A kívánságot a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal jegyzőkönyve rögzítette, amely megtalálható a Bihari Megyei Levéltárban.

A kert addig is a váradi polgárok szórakozását szolgálta, gyakorta rendeztek zenés mulatságokat ott. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy mekkora volt a városnak adományozott rész. Az bizonyos, hogy magába foglalta a jelenlegi állatkert területét, amelyben a Rhédey-kápolna áll és lehet, bár nem biztos, hogy a mai Bălcescu park is a részét képezte. Hogy a gróf pontosan mikor emelt kápolnát a kertben, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy 1804 áprilisában elhunyt feleségének holttestét egy neogótikus kápolnában helyezték örök nyugalomra, amely ma az állatkert területén áll. Majd 1831-ben bekövetkezett halála után Rhédey Lajos grófot is itt helyezték örök nyugalomra. Végrendeletében ugyanis Rhédey azt kérte, hogy feleségével együtt Nagyváradon temessék el.

Rhédeynek Nagyváradról való elköltözése után a város éttermet és közfürdőt épített a kertben, amelyet valószínűleg a Pece vizével tápláltak. A park később azonban hanyatlásnak indult. A Rhédey-kert területén épült egy lőtér, egy hosszú épület, amolyan étterem, ami azonban úgy nézett ki, mint egy zsindelytetős istálló; de volt ott egy nyilvános fürdő is, ami azonban szintén olyan állapotban volt, hogy mindenki óvakodott attól, hogy a közelébe menjen. A 19. század második fele és a 20. század első fele között még építettek egy adminisztrációs épületet a lőtér mellé, valamint egy futópályával körülvett futballpályát, a mai Ifjúsági Stadiont, továbbá teniszpályákat, egy jégpályát és egy sportcsarnokot is. Mindezek ma is használatban vannak, és a később a helyszínen létrehozott sportiskola részét képezik. A Rhédey-kertet később a Polgári Lövészegyesület vette át.
Nagyvárad városa Rhédey mindkét kívánságát – hogy ő és felesége örökre a kápolnában nyugodjanak, és hogy a kert érintetlen maradjon – megszegte. Valamikor a 20. század elején, az Osztrák–Magyar Monarchia idején a Rhédey-kápolnát megrongálták, és a házaspár csontjai eltűntek, csak a szarkofág maradt meg. 1945 után a kommunista hatóságok le akarták rombolni az építményt. Ez szerencsére nem történt meg, de a kíváncsi szemek elől teljesen rejtve maradt, miután 1962-ben létrehozták az állatkertet. A láthatóan leromlott állapotú mauzóleumot csak a forradalom után, 2010-ben állították helyre a magyar kormány anyagi támogatásával. A terület rendeltetése sem maradt változatlan: bár pontos határait nehéz megrajzolni, a korabeli térképek alapján megállapítható, hogy ma már kisebb a Rhédey-hagyaték. Ráadásul most 16.000 férőhelyes új labdarúgó-stadion és hotel is épül a Rhédey-kápolna közelében, így a Rhédey-kert még kisebb lesz, míg a jelenlegi állatkertből körülbelül egy hektárnyi zöld terület marad meg.

A Bihoreanul hetilap megkérdezte Florin Birtát, Nagyvárad polgármesterét, hogy a beruházás hogyan egyeztethető össze a Rhédey iránti erkölcsi adóssággal. Az elöljáró szerint a stadion megépítése a legjobb megoldás Nagyvárad számára. „Az állatkertből elvett telken lesz a stadion egy része, a szálloda és a zöldövezetek. A fejlesztési lehetőségek évtizedről évtizedre, évszázadról évszázadra változnak, és nem hiszem, hogy elszalaszthatjuk ezt a lehetőséget, hogy stadiont építsünk ezen a területen” – fogalmazott Birta, aki mindazonáltal fogadkozott, hogy az állatkert másik felén, amely nem lesz beépítve, és ahol a Rhédey-kápolna van, megmarad a zöldövezet.
A hetilap által megkérdezett jogászok szerint azonban jogi következményekkel járhat az, hogy a váradi polgármesteri hivatal nem tett eleget az adományozó akaratának. Rhédey gróf örökösei még most, 200 évvel az adományozás után is kérhetnék a bíróságon az adományozási okirat érvénytelenítését, arra hivatkozva, hogy a város nem tartotta tiszteletben az annak idején rögzített feltételeket. „Ha az adományozási okirat érvényes, az akkori törvények előírásainak megfelelően készült, akkor azt tiszteletben kell tartani, nem évül el” – mondta egy nagyváradi ügyvéd. „Egy jogerős adományozási okirat nem évül el, és ha valamelyik feltételt nem tartják be, akkor érvényteleníthető” – tette hozzá egy másik ügyvéd, aki rámutatott arra, hogy az önkormányzat csak különleges körülmények között változtathatta volna meg a kert rendeltetését, például, ha háborús időkben kórház építéséhez kellett volna a földterület. „De semmi esetre sem változtathatták volna meg a terület rendeltetését egy stadion miatt” – tette hozzá.

Rimanóczy fürdő

De nem ez az egyetlen példa arra, hogy a váradi önkormányzat hálátlannak bizonyul a nagylelkű adományozóval szemben. Ismert az a tény, hogy idősebb Rimanóczy Kálmán építész végrendeletében a városra hagyta a belvárosi Rimanóczy Szállodát, amelyben gőzfürdő is működött, továbbá a Royal Kávéházat is. Rimanóczy az adományozó okiratban kikötötte, hogy a fürdő örökre az ő nevét viselje, az épületekből származó bevételeket pedig fordítsák a város rászorulóinak a támogatására. Sajnos nem meglepő az, hogy egyik kívánságát sem teljesítették. A kommunista hatalom államosította az épületkomplexumot, a kávéházból Oradea vendéglő lett. A rendszerváltás után a szállodát és az éttermet privatizálták, többször eladták azokat, végül mindkét épület állaga nagyon leromlott. A Bihar Megyei Tanács volt elnöke, Pásztor Sándor jelezte szándékát, hogy a komplexumot megvásárolná a megyei önkormányzat, de a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ellenállása miatt ez a terv meghiúsult. Ma a komplexum az ifjabb Alexandru Mudura tulajdonában lévő Lotus Center portfóliójához tartozó RSH Invest cég tulajdonát képezi, amelyik négycsillagos szállodává alakítja át az ingatlant. Ha minden igaz, a felújított hotel ismét a Rimanóczy nevet fogja viselni.