Az aradi vértanúkra emlékeztek Margittán

Szőke Ferenc

A mord és esős idő ellenére igen sok margittai magyar ember tartotta fontosnak, hogy jelen legyen a megemlékezésen. Elsőként a házigazda állt az úrasztala elé és beszédében visszaemlékezett nemzetünk nagyjaira államalapításunktól az aradi vértanúkig. Szinte mindegyik évszázadnak megvoltak a hősei, akik nemzetünket naggyá, híressé tették. Ebbe a sorba illeszkedik az aradi 13 is. A vesztőhelyen elhangzott utolsó mondataikból mindegyikről kiderül, hogy volt istenhitük, „tudták, hogy kiben, miben, miért és kiért élnek… Életpéldájuk segít bennünket a túlélésben, az élni akarásban. Megtanítottak tűrni, lélekben erősnek, egyenesnek maradni” – emelte ki a többi között beszédében. Felszólalását Sajó Sándor: Magyarnak lenni című verséből vett idézettel zárta. Tóth Attila–Levente plébános beszédének bevezetőjében visszaemlékezett diákkorára, amikor megemlékeztek mártírjainkról. „Ma emlékezünk az aradi vértanúkra és azt látjuk, hogy voltak hősök és igaz magyarok. Október 6-án felnézünk a magyar Golgotára, de talán nem elég megállni, előre is kell nézni…Vajon lesznek-e hősök és igaz magyarjaink a jövőben?”– tette fel a kérdést. Tegyük fel azt a kérdést is, hogy mit fogok tenni, mit tettem azért, hogy más legyen a jövőm? – hangsúlyozta beszédében. Szabó Róbert lelkipásztor a magyar nép harciasságáról, összefogó erejéről és kitartásáról emlékezett meg beszédében.

Az istentiszteleti rész után a Horváth János Elméleti Líceum diákjai mutatták be emlékműsorukat, melyet Kun Tünde és Bende Orsolya magyartanárok szerkesztettek és tanítottak be a tanulóknak. Záróénekként nemzeti imánk hangzott el az istenházában, mely után a hívek fáklyás felvonulással haladtak a művelődési ház előtti térig, ahol elhangzottak az ünnepi beszédek és két diák – Szabó Dorottya, Kotlár Dominik – szavalata. 

Ünnepi beszédet elsőként Demeter Stefánia Katalin kolozsvári konzul mondott. „Október 6-án azokra emlékezünk, akik mindvégig hűségesek voltak a magyar szabadság ügyéhez. Olyan példa az övék, amellyel mindannyiunknak időről, időre szembesülni kell” – mondta, majd azt emelte ki, hogy a ’48-as szabadságharc nem veszett el örökre, mivel ez adta a későbbi harcok alapját, mely a szabadsághoz vezetett. Hangsúlyozta továbbá az összetartozást, mely segít legyőzni az akadályokat. Zárszavában a megemlékezés fontosságáról beszélt: „Amíg lesznek, akik emlékeznek, akik figyelnek arra a példára, hogyan éltek s haltak meg ezek a kitűnő férfiak, ez a közösség, a magyar nemzet megmarad.” Demián Zsolt megválasztott polgármester bevezetőjében kiemelte, hogy ez a nap nemzetünk legszomorúbb napja. Beszédének vezérgondolata az volt, hogy az aradi mártírok élete és halála nem volt hiábavaló, hiszen ma is emlékezünk rájuk. „Nem volt mind magyar, mégis kiálltak a magyar szabadságharc eszméjéért, mindent megtettek érte, sőt életüket adták érte”– mondta. A továbbiakban arról szólt, hogy az idei önkormányzati választáson is sok nem magyar választó szavazott az RMDSZ jelöltjére, mert változást akart, jót akart szeretett városának. „Hittek abban és látták, hogy mi szeretjük Margittát, és lakosait, mindent megteszünk értük, azért szavaztak nekünk bizalmat. Ha mindenki szereti a mellette lévőt, nemzetiségtől függetlenül, és teszi a dolgát, ott ahol van, akkor Margitta egy fejlődő város lesz”– emelte ki beszédének további részében. Az ünnepi felszólalások után elhelyezték a megemlékezés koszorúit a téren álló Jókai-mellszobornál, majd nemzeti imánk eléneklésével és áldással zárult a megemlékezés.