A mártírokra emlékeztek Nagyvárad-Velencén

Pap István

A 17 órakor kezdődött megemlékező istentiszteleten Visky István református lelkipásztor szolgált. Az erre az alkalomra választott 23. zsoltár üzenetét hangsúlyozva elmondta, hogy „az Úr a mi pásztorunk, de arra is figyelmeztet egyben ez az Ige, hogy a halál árnyékának a völgye mindig közel van hozzánk. A váradvelencei templomtól alig húsz méterre is volt egy halál árnyékának a völgye”, utalt a lelkipásztor a kultúrházra, ahol az érmihályfalvi csoport elleni koncepciós per zajlott. „Az az otthon, ami a kultúrának, a művészetnek, a közösségnek épült, 1958-ban átalakult a halál árnyékának a völgyévé. Mert mindaz, amit Isten szentlelke nem tölt be, mert nem vigyázunk, hogy Isten jelen legyen, az hajlamos átalakulni a pusztulás helyévé.” Hozzátette: a mostani emlékezés arra figyelmeztet, hogy „amire nem figyelünk az életünkben, az könnyen a halál árnyékának a völgyévé válik. Amit kiengedünk a kezünkből, amit nem uralunk az Isten megbízásából, az könnyen átcsúszhat az élet forrásából a halál árnyékának a völgyébe. (…) Ha nem ünneplünk, akkor a halál árnyékává válna az emlékezet maga”.

Kifejtette, hogy Isten velünk van akkor is, ha nem érezzük a jelenlétét, és sok évtizeddel a tragédia után Isten újra összegyűjt minket, hogy emlékezzünk, és hogy „Óvjuk azt, ahol élet van, óvjuk azt, ahol jelen vagyunk, óvjuk azt a szellemi, lelki és fizikai teret, ahova Isten odahelyezett”. Kifejtette, hogy azok, akik az érmihályfalvi csoport fölött ítélkeztek, nem akartak tudni Isten létezéséről, megtagadták a legfelsőbb hatalmat, ők maguk akartak Istenné válni. Azokat az embereket, akik ítélkeztek az érmihályfalvi csoport tagjai fölött, mindenekelőtt azért vonja Isten felelősségre, mert nem a polgárai javára, hanem ellenükben gyakorolták a hatalmat, és ez az Istentől kapott hatalommal való visszaélés, amit Isten sokszorosan számon kér. „Tőlünk pedig Isten a felejtést és a hitetlenséget kéri számon. Hajoljunk úgy oda Istenhez, hogy a felejtés ne vegyen rajtunk erőt, és a halál árnyékának völgyévé ne engedjük a mi életünket, a mi közösségünket átváltozni” – zárta szavait a lelkipásztor.

Koszorúzás

Ezt követően az emlékezők átvonultak a velencei kultúrházhoz, melynek belső falán van kihelyezve az emléktábla a 31 érmihályfalvi elítéltnek a nevével. Itt Cseke Attila, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének az elnöke mondott rövid beszédet. Többek között hangsúlyozta: 2008 óta, amikor csak tehetik, minden évben eljönnek az emléktáblához, hogy megemlékezzenek 31 olyan magyar ember hősiességéről, akiknek semmi más bűnük nem volt, csak az, hogy közösségi emberek voltak egy diktatúrában.

„A diktatúrák mindig a vezetőket, a közösség szószólóit választják ki, és őket büntetik meg, hiszen rájuk hallgatnak az emberek, ezért ők veszélyt jelentenek egy olyan rendszerben, ahol csak egyféleképpen szabad gondolkodni és cselekedni” – emelte ki a politikus. Cseke Attila beszélt arról is: azok, aki nem születtek bele abba a rendszerbe, nem tudják, milyen volt a diktatúra, és talán ezért nem is veszik komolyan ezt a veszélyt. Ezért fontos, amikor csak lehet, hirdetni azt, hogy annak a rendszernek a borzalmát sokan megszenvedték, „mert ha nem vigyázunk, akkor ezek a rendszerek visszatérhetnek”.

A beszéd után a koszorúzás következett. Sass Kálmán családja részéről, az egyház, a körzeti és a Bihar megyei RMDSZ részéről helyeztek el koszorúkat az emléktáblához.