Formált és vezetett: tisztelgés Pongor Éva emléke előtt

Az egyik legkorrektebb közösségi munkatársként emlékezünk Pongor Éva kémiatanárra, RMDSZ-alapítóra. Az első gondolat, ami mindenkinek eszébe jut róla, az az, hogy generációkon keresztül az egyik legnagyobb közösségformáló tagja volt Bihardiószegnek. 
Szerető családban nőtt fel, akit az édesanyja nap mint nap várt haza az iskolából, az egyetem elvégzése után pedig szintén várta haza tanárnak a diószegi iskola, mely vágya be is teljesült. Szigorúsággal, de szeretettel nevelte sok generáción keresztül a diákjait, és aktívan részt vett az iskolán kívüli tevékenységekben is, számos kirándulást szervezett. Megszerettette a kémiát a diákokkal, sokan neki köszönhetik, hogy kémikusok, gyógyszerészek lettek. Szíve aranyból volt, odafigyelt a barátaira, ismerőseire, betegségükben gondoskodott róluk, bátorította őket. Nyugdíjba vonulása után is a tanügyi rendszerben maradt, többször visszatért tanárként az iskolába, mert szükség volt rá, ugyanakkor délutáni oktatási tevékenységet végzett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány égisze alatt – szerény anyagi helyzetben lévő gyerekek tanításával, tudásuk gyarapításával foglalkozott.

Forradalmár volt a szó egyenes és átvitt értelmében is, hiszen 1989. december 22-én Pap Károly tanártársával együtt elkezdték leszerelni a kommunista rezsim propagandáját hirdető köztéri táblákat. Az ezeket követő hetekben alapító tagja volt a bihardiószegi RMDSZ-nek, amelynek lelkes és kitartó, hűséges  tagja maradt élete végéig. Hozzá köthető a Diószegi Napok elindulása és szervezése két és fél évtizeden keresztül. Pontosságára a Tüske közbirtokosság is igényt tartott, hiszen éveken keresztül vezetőségi tagja volt. Konstruktív kritikai szelleme nagyfokú közösségi tenni akarással társult. Nem volt szüksége vezetői funkciókra, mégis formált és vezetett. Jellegzetes, Karády Katalinra emlékeztető, mély hangja, jó humora sok ember emlékezetében megmarad.
Nyugodj békében, Pongor Éva!
Az RMDSZ megyei és bihardiószegi szervezete
Mados Attila polgármester