Ismét felállították a Hegybírók oszlopát Jankafalván

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepi istentiszteleten Jakó Sándor Zsigmond helyi lelkipásztor prédikált, Józsué könyve 4. fejezete 3-tól 9-ig terjedő versei alapján. Ez a bibliai részlet arról szól, hogy nagy csoda történt Izráel népével: száraz lábbal kelt a Jordán folyón az ígéret földjére. Józsué azt a feladatot kapta Istentől, hogy ennek örömére és hálája kifejezéséül azon a helyen, ahol megszálltak, helyezzen el a Jordán medréből kivett tizenkét követ emlékeztetőül, az utódoknak. Úgy fogalmazott a tiszteletes: a Kárpát-medencében a magyarok lakta számos helyen vannak kopjafák, emlékművek, -oszlopok és -táblák, hogy a leszármazottak, akik elmennek ezek mellett, még véletlenül se feledkezzenek meg arról, hogy Isten csodálatosan működik. Kőbe van vésve egy-egy település múltja, Isten megtartó és gondoskodó szeretete. A Jankafalván most ismét felállított kőoszlop – mely eredetileg a templommal szembeni szőlőhegyen volt – is  a falu múltjának egy szeletéről mesél. „De nem csak emlékeket őriz, hanem egy kapocs is az anyaországban élő testvéreinkkel. Képviseli a közösség sajátosságait, és egyúttal az újrakezdésnek a jelképe” – fogalmazott a lelkipásztor.

Dr. Kőrösi Viktor Dávid vezető konzul (Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa) arról beszélt: bár elcsépelten hangzik, mégis igaz, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jelen és a jövőt se tudjuk építeni. Kötelességünk tehát, hogy ne feledkezzünk meg róluk, és ne hagyjuk kárbaveszni őseink kitartását, állóképességét, küzdőszellemiségét, ugyanakkor olyan döntéseket hozzunk a mindennapokban, hogy az utánunk következők is büszkék lehessenek ránk. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet: annak idején Kövesdy János telket adományozott és csemetéket, hogy a filoxéra járvány után újra lehessen foglalkozni a szőlőtermesztéssel. És milyen szép a magyar nyelv, hogy a gyermekeket is szokták csemetéknek nevezni. Mindig van tehát lehetőség az újrakezdésre, ha cselekszünk a boldogságunk, a jövőnk érdekében, és talajt, meggyökerezési esélyt biztosítunk a mindkét értelemben vett csemetéknek – hangsúlyozta a honatya. Mados Attila bihardiószegi polgármester Jakó Sándor Zsigmond lelkészt méltatta, aki szerinte jó pásztorként őrzi a nyáját, és az igehirdetés mellett a hagyományok ápolására is ügyel. Bara László esperes azt emelte ki, hogy csak a hitetlen ember futamodik meg és válassza a könnyebbik utat, mert aki a hitből él, tudja: minden jószándék Istentől származik, aki eszközöket is biztosít arra, hogy a nehezebb és sorsfordító pillanatok után mindig eljöjjön a feltámadás.

Az emlékoszlop korábbi és mostani felállításának hátteréről dr. Szabó József helytörténész beszélt. Mint elhangzott, az életrajzi adatok alapján egy Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond regényeibe illő figura rajzolódik ki Kövesdy János személyében. Önérzetes debreceni cívis volt, érdemekkel és gyarlóságokkal, aki tehetségének, találékonyságának és takarékosságának köszönhetően senkiből lett valaki, közösségének nem a legműveltebb, de irigyelt tagja. És aki talán rátartiságból is, de minden bizonnyal ügyvédje értő befolyása hatására olyan sok jótékony cselekedetet végzett szűkebb és tágabb környezete javára a legnagyobb titokban, hogy ez az őt félreértők számára szinte hihetetlen volt. 1890-ben területet és épületet adományozott a jobbára diószegiekből álló nagyjankai hegyközségnek, hogy ott szőlőiskolát létesítsenek, és a hegyközségi tagok ingyen juthassanak az oltványokhoz a filoxéra járvány után. A hálás jankaiak pedig egy kétméteres oszloppal állítottak ennek emléket, illetve így mondtak köszönetet az akkor 67 éves adományozónak. Az emlékmű a kommunizmusban funkcióját vesztve magára maradt, a megmentését már valószínűleg régóta fontolgató Tassy Gábor brigadéros gondoskodott a további sorsáról, de ennek pontos részletei ismeretlenek. Borbély Gábor érmelléki kutató terepbejárásai során szerzett tudomást az emlékműről. Gellért Gyula akkori diószegi lelkész, jelenleg nyugalmazott esperes behozta azt Jankafalváról, és húsz évig a diószegi parókia udvarán volt védett helyen letakarva. Jakó Sándor Zsigmond vitte vissza az oszlopot az időközben anyásított jankafalvi egyházközségbe 2014-ben. Az újra felállítás gondolata már 2022-ben felmerült, de idén lett meg az anyaországi támogatás pályázat útján. Érdekes egybeesés – vagy isteni gondviselés –, hogy Kövesdy János éppen 200 esztendeje, 1824. október 21-én született.

A vasárnapi ünnepségen felléptek jankafalvi gyerekek, akiket Kállai Anita kántor és Jakó Sándor Zsigmond készítettek fel.