MCC-előadás: ismeretlen vizeken Fa Nándorral

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Nagy Tímea-Zita, a Mathias Corvinus Collegium (MCC)  nagyváradi képzési központjának vezetője köszöntötte. Megjegyezte: bár Fa Nándor rengeteg helyen járt a világban, mégis elbűvölte őt Várad szépsége.

Az élete különböző epizódjait felidéző Fa Nándor azzal kezdte beszámolóját: székesfehérvári, Velencei-tavi „kis srácként” nem volt benne a pakliban, hogy majdan többször is megkerüli a Földet. A családi hagyományt követve birkózni ment, de sérülések miatt ezt abba kellett hagynia, kajakozással és kenuzással folytatta. Huszonhét éves korára azonban belefáradt, ezért úgy döntött, abbahagyja a sportpályafutását. Volt egy öreg vitorláshajó, melyet „helyrepofozott”, gondolva, hogy néha egy kis időt vitorlázással tölt a Velencei-tavon. Aztán a hajózás élménye beszippantotta őt, és már napi 10 órát volt kint a vízen. Nemzetközi versenyekre is benevezett, váltakozó sikerrel. A következő télen már egy saját hajót épített, mellyel három év alatt a ranglista 6. helyéről  eljutott odáig, hogy első lett és olimpikon. Sajnos az olimpiára végül nem jutott ki, mert az éppen az 1984-es volt, amit Magyarország is bojkottált.

Közben egyre inkább vonzotta őt egy földkerülő út. Kitalálta, hogy mekkora és milyen legyen az erre alkalmas hajó, és megépítette. Csakhogy a nyolcvanas években Magyarországon nem volt egyszerű beszerezni világútlevelet. Hiába kilincselt tehát a kajak-kenu és a vitorlás szövetségeknél, elutasították mindkét helyen. Schmitt Pál, az OTSH akkori elnökhelyettesének a segítségével, illetve az ötlete nyomán azonban végül Fa Nándor, a társával, Gál Józseffel együtt a Szent Jupát fedélzetén két év, pontosabban 270 nap alatt körbeutazta a Földet. Az óceáni élményeken túl az egyik legfontosabb dolog, amit ezen az úton megtanult, hogy mindig az előző helyen vízumot kell igényelni a következő országba, emlékezett vissza. Mint mondta, aztán élménybeszámolót kellett tartania az MSZMP Központi Bizottságának tagjai előtt. „Persze itták a szavaimat. Tudatlanok voltak, fogalmuk sem volt arról, hogy mi történik körülöttük a világban. Talán én voltam az, aki az első szöget bevertem a szocializmus koporsójába”, viccelődött a szerda esti előadásán Fa Nándor.

Később Sydneyben hajótervezést tanult, és megépítette első versenyhajóját. 1991-ben egy egyszemélyes földkerülő versenyt már 160 nap alatt teljesített és 11. lett, utána pedig egy szóló, nonstop versenyt már 128 nap alatt, és ötödikként ért célba. Aztán úgy döntött, Franciaországból hazaköltözik, mert azt szerette volna, hogy a gyermekei magyarként, magyar környezetben nőjenek fel. Vállalkozást indított, azonban a 2008-as válság idején azt tapasztalta, hogy „senkit se érdekelt, hogy mit csinálunk, miket szerelünk”. Eljött az ideje tehát annak, hogy megvalósítsa a régi álmát, vagyis hogy 100 napon belül vitorláshajóval, egyedül megkerülje a Földet. Vágya teljesült a 2013–2017 közötti Spirit of Hungary vitorlásprojektet révén. Ennek keretében 2016-ban indult „az utolsó meneten”, a Vendée Globe-on, a világ legnehezebb vitorlásversenyén, melyet végül 93 nap alatt teljesített.

Óceáni kalandjairól mesélve Fa Nándor elmondta, hogy a hajón nincs fűtés, és kevés ruhát pakol be, mert úgyis csak átáznának. Egyik útjára például 300 darab zacskós levest vitt magával. És természetesen lilakáposztákat, mert ezeket imádja. „Leszedek néha egy-egy levelet, és elropogtatom, mint egy kis nyuszi”, mondta. Elektromosságot a menetsebességből nyer, édesvízzé a tengervizet alakítja át, tette hozzá. Arról is beszélt: bár megtehetné, hiszen ugyanúgy felhívhatná mobiltelefonon a családját, mint bárki más, csak kivételes esetekben él ezzel a lehetőséggel, mert durván kizökkentené őt a valóságból. „Képzeljék csak el: beleélem magam, hogy pattog a tűz a kandallóban, halk karácsonyi zene szól, aztán leteszem a telefont, s hirtelen azt hallom, hogy süvít a szél, csattog a vitorla, rezeg a tőkesúly”, fejtette ki. Ezért inkább naplót vezet úgy, hogy az élményeit azonnal leírja, de az összefoglaló leveleket csak esténként küldi el.

Arra is kitért Fa Nándor: sok minden történik az óceánon, ami nem a hétköznapi ember valósága. Ő pedig sokszor érezte azt, hogy valami láthatatlan erő fogja a kezét, figyel és vigyáz rá, nem engedi, hogy baja történjék. „Nem rajtam múlott, hogy életben maradtam, de Isten mindig gondoskodott rólam”, fogalmazott a vitorlázó. Megjegyezte azt is: nem szeret bálnákkal találkozni, és útjai során megtapasztalta azt is, hogy kellő optimizmussal kell kezelni a környezetvédelmet, és nem mindig kell hinni a riogatóknak.