Terápiára szorulnak a felnőttként élő gyerekek

P. Nagy Noémi

A nagy érdeklődésre való tekintettel nem az eredetileg tervezett Fix rendezvényteremben, hanem a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) nagyobb befogadóképességű dísztermében tartották meg Bibók Bea pszichológus, író, párterapeuta előadását, mely a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nagyváradi képzési központja által szervezett Szülők akadémiája keretében valósult meg. Elsőként Pálfi József, a PKE rektora köszöntötte a megjelenteket, biztosítva a szervezőket arról, hogy az MCC programjai a jövőben is otthonra találnak majd az egyetemen. Az előadóval Nagy Tímea-Zita, az MCC határ menti központjainak képviselet-vezetője beszélgetett.
A pénteki előadás fő témája Bibók Bea Ellopott gyermekkor című nagy sikerű könyve volt, melynek fókuszában a parentifikáció jelensége áll, e mellett az érdeklődők bepillantást nyerhettek a szerző új, Ellopott felnőttkor című könyvének részleteibe is, amely a családon belüli infantilizáció jelenségével foglalkozik. A két könyv egy rendszert alkot, ami érthetőbbé teszi a családon belül zajló dinamikai folyamatokat.
Bibók Bea az Ellopott gyermekkor című könyv ötletének születéséről is beszélt, kiemelve, hogy a parentifikáció témakörnek nem talált szakirodalmat, angol nyelven sem, így mindenképpen akart írni a jelenségről, ami őt is érintette. A parentifikáció azt jelenti, hogy a gyermeket olyan hatások érik, amelyek révén a családi szerepek felcserélődnek, és a gyerekekre olyan feladatok hárulnak, amelyek nem az életkoruknak megfelelő felelősséggel járnak. Annál súlyosabb lesz a sérülés, minél kisebb korban alakul ki ez a helyzet. Példaként említette az alkoholista, depressziós, vagy valamilyen tartós betegséggel élő szülők gyermekeit, akik nem a koruknak megfelelő feladatokat látnak el, például főznek, intézik a kisebb testvérek körüli dolgokat, meghallgatják a másik szülő problémáit. Bibók Bea hozzátette, hogy a parentifikált gyerekek nagyon magányosak, jól viselkednek, túlteljesítenek és felnőttként is jó munkaerők, a mások igényeit mindig a sajátjuk elé helyezik, és úgy érzik magukat biztonságban, ha minden rendben van körülöttük. Viszont ez nagyon ritkán fordul elő, ezért egy idő után kiégnek, és szerencsés esetben terápiára jelentkeznek, ahol fény derülhet a mélyebb, gyermekkori traumák által kiváltott problémákra is. Bibók Bea saját életéből és praxisából vett példákkal szemléltette az elmondottakat.
Az esten szó esett az Ellopott felnőttkor című friss könyvről is, amely azokról a felnőttekről szól, akikre a szüleik rátelepszenek, még mindig gyermekként kezelik őket, érzelmi zsarolással próbálják közel tartani magukhoz. Az előadó elmondta, hogy az érintett felnőtt gyermekek ilyenkor nem kell elforduljanak szüleiktől, de egy határozott beszélgetéssel meg kell húzniuk a határt, és tapintatosan közölniük kell saját igényeiket, mert ellenkező esetben saját szűk családjuk látja kárát.