Intelligencia és technológia fejlődéséről az MCC és az RMKT közös rendezvényén

A mesterséges intelligencia témájú rendezvényen megjelent érdeklődőket Nagy Tímea Zita, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) képviselet-vezetője üdvözölte, külön köszönetet mondva a Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak (RMKT) amiért hozzáadott értéket teremt azáltal, hogy közösen szerveznek rendezvényeket.

Makai-Dimény Zoltán szervezetivezetés-fejlesztő úgy mutatta be Berze Márton politológust, kommunikációs szakembert, mint egy „forradalmárt”, aki egy értékes portékát kínál egy vásáron. A piacra járás, az összegyűlés pedig egy alapvető emberi tevékenység, így kíváncsian várja, hogy a jelenlevők hogyan rezonálnak majd az elhangzottakra, egyetértenek-e a felvetésekkel vagy sem, magyarázta Makai-Dimény Zoltán, aki ezután arra buzdított, hogy mindenki nyugodtan szóljon közbe az előadás közben, szakítsa félbe a meghívottat. „Zavarjuk meg őt, jellemezzen bennünket egyfajta konstruktív tiszteletlenség”, javasolta.

Felvezetésképpen levetítettek egy kisfilmet, mely az MCC nagyváradi képzési központjában készült Rusz Csilla tanítónő segítségével, és kilencéves gyermekek nyilatkoznak benne a szüleik beleegyezésével arról, mit gondolnak olyan fogalmakról, mint például mesterséges intelligencia, okoseszközök használata, technológia vezérelt világ. Jónak és hasznosnak tartják-e ezeket, vagy károsnak?

Veszélyt jelent a mesterséges intelligencia?

Három kérdéssel indította ezután prezentációját Berze Márton. 

Arra volt kíváncsi: 

• a hallgatói közül hányan fektették a megtakarított pénzüket digitális műalkotások vásárlásába; 
• milyen gyakran használják kifizetésre a bitcoint; 
• mikor söröztek utoljára virtuálisan avatár szomszédjukkal egy kiterjesztett valóságban? 

Mivel a válaszok túlsöprő többsége tagadó jellegű volt, a kommunikációs szakember ezek alapján azt a következtetést vonta le: korántsem biztos, hogy a modern technológia teljesen felforgatta az életünket. Vagy ha meg is változtatta, egyáltalán nem biztos, hogy ez jó, mert lehet, hogy veszélyes vagy káros. Nem indokolt tehát a hurráoptimizmus, hiszen előfordulhat, hogy bajban vagyunk, vélekedett.

Berze Márton azzal érvelt, hogy két évszázadon keresztül, körülbelül 1820-tól folyamatosan nőtt a termelékenység, az emberek egyre jobban éltek, egyre több szellemi javat hoztak létre. Mégis 1972-ben lassulni kezdett a GDP növekedés, holott látszólag ekkor kapcsolt rá igazán a tudomány, a technológiai fejlődés. A szakember meglátásában a „félre siklásnak” két oka van: eltűnt a valódi innováció és drámai módon leépült a humántőke. Miközben ötvenöt év alatt a múlt században az emberiség 1969-ig eljutott a Wright-fivérek első repülősétől a Holdra szállásig, napjainkban „a NASA-nak nincs egy életképes űrprogramja”. Ugyanakkor pedig a GPS, a mikrochip vagy az internet is valójában katonai fejlesztéseknek a leágazásai, ezek léteztek kezdetlegesebb formában már korábban is. „Az emberi hardware fejlődött csupán, a software korántsem annyira. Van Teslánk, de nincs Edisonunk”, jelentette ki Berze Márton. „Mindeközben pedig úgy gondoljuk: a lényeg, hogy van tizenhét applikációnk arra, hogy tíz másodperccel az Armageddon előtt tudjunk rendelni kínai kaját”, fogalmazott.

Funkcionális analfabéták

Arra is kitért a meghívott, hogy egy kimutatás szerint Németországban a lakosság tizenöt százaléka funkcionális analfabéta. Ha pedig a technológia kínálta lehetőségeket csak „rabként” használjuk, az megöli az innovációt, növeli a bürokráciát, lezülleszti az oktatási rendszert. Példaként a kőleves meséjét hozta fel. „Ne a kő sikerét akarjuk lemásolni, mert a katona viselkedése jelenti az igazi versenyelőnyt, ő teszi értékessé a követ”, figyelmeztetett Berze Márton. Hangsúlyozta: használjuk ezért mindig a józan paraszti eszünket, „tegyük magasra a lécet”. Kommunikáljunk személyesen és bízzunk meg egymásban, „mert nem lehet mindent egy kockás lapon, mérnöki pontossággal megoldani”.