Jótékonysági kiállítás nyílt a PKE-n

János Piroska

A tárlatnyitón megjelenteket Soós József-Tamás gyantai lelkipásztor köszöntötte. Igei bevezetőjében a Prédikátorok könyvének harmadik fejezetéből idézett szemelvényesen, amelyben arról olvashatunk: „mindennek megszabott ideje van”. A lelkész rámutatott: a kiállítást nem először mutatják be, az alkotásokat a gyantai művelődési házban már korábban, az 1944. szeptember 24-i gyantai vérengzés áldozataira emlékező eseménysorozat keretében is meg lehetett tekinteni. Az Élesdi Művésztelep alkotóinak festményei a PKE régi, Sulyok-épületében november 30-ig lesznek láthatók, majd az ugyanaznap megszervezendő jótékonysági bálon lehet rájuk licitálni. A befolyt összeget a gyantai református templom felújítására fordítják.

„Jelzésértéke van, hogy ezt az eseményt éppen a mai napra szerveztük meg, november 15-én van ugyanis Bethlen Gábor, nagy erdélyi fejedelmünk születésének és halálának évfordulója, ami egyúttal a magyar szórvány ünnepe is. Sokat beszélünk a szórványról, de akik azt gondolják, hogy a szórvány csupán a tragikus elnéptelenedésnek a szimbóluma, azok tévednek. Ugyanis a szórvány ennél sokkal többet jelent: szerintem azokat a településeket lehet így nevezni, ahol az őslakosságot elüldözték, módszeresen kiirtották, mint amilyen sajnálatos módon Gyanta is. Az egykori virágzó, gazdag magyar őslakos település ma már egy kis, alig kétszáz lelket számláló szórványközösség. Ennek ellenére a megmaradottak megfogyatkozva, de megtörve nem, ott élnek és ott képzelik el a jövőjüket, de az igazság az, hogy ez külső segítség nélkül esélytelen. Hitelesen beszélni a szórványról úgy lehet, ha ott élsz, ott teszel, küzdesz érte, mindenki a saját eszközével. Bodoni Zsolt, a Művésztelep vezetője úgy tesz és küzd a szórványért, hogy már 27 éve szervezi meg a művésztábort” – fogalmazott a lelkipásztor, aki köszönetet mondott az alkotások felajánlásért a Művésztelep tagjainak: Balázs Imre Barnának, Bodoni Zsoltnak, Ferency Zsoltnak, Furák-Pop Lászlónak, Herman Leventének, Kiss Virágnak, Kovács Kittinek, Máriás Istvánnak és Mátyási Péternek.

Az Élesdi Művésztelep munkásságát Zuh Deodáth filozófiatörténész ismertette a jelenlévőknek. Mint elhangzott, nemcsak, hogy hiánypótló munkát végeznek azáltal, hogy egy vidéki közösség keretében próbálnak visszahelyezni olyan, a peregrináció klasszikus hagyományaiból származó dolgokat, mint például a központban elsajátított tudásnak a megismertetése, hanem valami mást is kiválóan tudnak működtetni, mégpedig az egy hónapig tartó művésztábort – jegyezte meg. Különböző alkotási folyamatokat, stílusokat von egybe, a festmények a kötelező aktuális reflexiók nélkül próbálják segíteni a befogadót – tette hozzá. „Nézzék, lássák, értékeljék az Élesdi Művésztelepet, hiszen egy olyan élő művészközösségről van szó, amely itt van körülöttünk és pont abban a munkában tud segíteni, hogy vizuális, egyetemes, nem az aktualitásokra folytonosan reflektáló eszközökkel teremtsen meg egy, a kortárs eszközökkel élő, de mégis a hagyományos értékekben alapvetően hívő közösséget” – fogalmazott Zuh Deodáth. A kiállításmegnyitó rövid szeretetvendégséggel ért véget, ahol a bálon felszolgálandó borokat is bemutatták, melyek Piheni Panna gyantai származású borász pincészetéből származnak.

A november 30-i jótékonysági bálra meghívókat a helyi lelkészi hivatalból lehet igényelni.