Köszönjük, Jakabffy László!

Megrendítő a hír, hogy sokunk barátja, a Bihar megyei és a nagyváradi magyarság önzetlen támogatója, épített örökségünk állandó védelmezője, Jakabffy László nincs már közöttünk. Ha a neve valahol említésre kerül, úgy gondolunk rá, mint akit mindig fel lehetett hívni, meg lehetett keresni, és ő legjobb tudása szerint azonnal segített. Rendkívüli ember volt, jó barát és példaértékű szakember, aki legalább annyira odafigyelt magyar múltunk nagyváradi, Bihar megyei örökségének apró részleteire. 
Közéleti és közösségi szerepvállalása sokaknak iránymutatás volt már rögtön az 1989-es rendszerváltáskor, amikor Jakobovits Miklósék lakásán alapító szerepet vállalva ott bábáskodott a Bihar megyei RMDSZ létrehozásakor. Sokan ismerték, hiszen Nagyváradon született, itt nőtt fel, és a kolozsvári egyetemi évek után haza is tért szülővárosába, ahol mindvégig közösségét szolgálta és támogatta a fiatalokat. 1990 után kiteljesedhetett önzetlen munkássága társadalmi, politikai és egyházi téren is, miközben jótékonyan vett részt számos emlékhely létesítésében.
Jelentős szakmai előmenetele eredményeképpen 2001-ben a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal Ingatlankezelő Igazgatóságának műszaki igazgatójává nevezték ki, négy év elteltével ő is a Bihar Megyei és Nagyváradi Műemlékvédő Alapítvány kezdeményezői között volt, majd pedig műszaki igazgatóként segítette a munkát. Ebben a beosztásában meghatározó szerepet játszott a nagyváradi vár felújításában, de műszaki felügyeletet vállalt például a színház rehabilitációjánál is. Az ehhez szükséges műszaki szakértői tanúsítványt egyébként már 1975-ben megszerezte, amit 2006-ban a Kulturális Minisztérium által kiaadott oklevél egészített ki. 
Megalakulása óta tagja volt az RMDSZ-nek, 1990 és 1996 között tanácsos is volt Nagyváradon, majd az RMDSZ megyei tanácsosa 2000-ig. Ezt követően a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal keretében tevékenykedett. Az egyházi élet keretében 1988-tól 1996-ig a Bihari Református Egyházmegye főgondnokaként munkálkodott, később a váradrogériuszi egyházközség presbitere lett. 
1991-ben részt vett Petőfi Sándor mellszobrának felállításában a költő nevét viselő parkban, 2000-ben pedig ő kezdeményezte, hogy az újvárosi református templomban Sulyok István püspök emlékét egy márványtáblával örökítsék meg. 2016-ban egy életoszlopot állíttatott a nem sokkal korábban elkészült új református püspökség udvarára, egyfajta üzenetként a híveknek a nemzethez, hitükhöz való hűségre. Hozzá kell tennünk azt is, hogy saját pénzéből, ahogy azt több más esetben is önzetlenül megtette a jó ügy érdekében.
Az ő nevéhez fűződik az 1990-es évek végén a Rulikowski temetőben létesített háborús hősök obeliszkje, amelyet a váradiak azóta is magukénak vallanak, hiszen soha sem hiányzik a jelképes sírról a virág. Nagyrészt Jakabffy Lászlónak köszönhetjük azt is, hogy 2007-ben sikerült felavatni a szakszerűen restaurált Bethlen-emléktáblát a vár hasonló nevű bástyáján. Részt vett 2009-ben annak az emléktáblának az elhelyezésében, melyet abból az alkalomból állítottak, hogy 1964 pünkösdjén a város lakosai közös összefogással megakadályozták a Szent-László templom lerombolását. 2012-ben az ő közbenjárásával állítottak emléktáblát a belényesi temetőben az Andreas Scolari katolikus püspök által építtetett 15. századi templom romjánál. Úgyszintén ő volt a kezdeményezője 2013-ban annak is, hogy az egykori Orsolya zárda emeleti folyosóján egy emléktáblát helyezzenek el, felidézve a katolikus iskola és zárda 1773 évi megalapítását.
A fentebbi felsorolás koránt sem teljes, sok más megvalósítás fűződik még Jakabffy László nevéhez. Fáradhatatlan tenni akarása és őszinte érdeklődése elismeréseként méltán emelhetjük őt napjaink legnagyobb váradi személyiségei közé. 
Csak a köszönet hangján szólhatunk róla, és azzal a reménységgel, hogy még találkozunk. 
Nyugodj békében, Jakabffy László! 

Bihar megyei RMDSZ