Nagyvárad vendége volt a Vujicsics Együttes

Pap István

Idén ünnepli ötvenéves fennállását a Pomázon alakult Vujicsics Együttes, melynek szerda esti nagyváradi muzsikálását hallgatva minden bizonnyal sokakban felmerült a kérdés: az elmúlt öt évtizedben miért nem lépett még fel soha Nagyváradon ez a nagyszerű formáció? Talán a különböző koncertszervezők azt gondolták, hogy itt nincs fogékonyság a délszláv népzenére, de hogy ez mekkora tévedés, azt bizonyította a szerdai fellépés, amit hangos tetszéssel fogadott a váradréti református templom népes közönsége. 

A zenekar alaphangszere a tambura, ez a délszláv közösségekhez köthető, a gitárhoz hasonló hangszer, de mint azt a koncert során Eredics Gábor zenekarvezető elmondta, a magyar közösségben, a Duna mentén délről indulva fel egészen Győrig és Komáromig működtek tambura-zenekarok. A valamivel több mint egyórás műsorban főként délszláv népzenéket szólaltatott meg az együttes, ezeknek a kompozícióknak egy része Vujicsics Tihamér szerb származású magyar zeneszerző gyűjtéséből való, akinek a tiszteletére vette fel az együttes a Vujicsics nevet. A koncertlátogatók nemcsak remek autentikus népzenét hallhattak az Úrasztala mögött felsorakozott nyolctagú együttestől és meghívottaitól, hanem érdekes információkat, kultúr- és zenetörténeti adalékokat is megtudhattak Eredics Gábortól. Például azt, hogy miért és hogyan kerültek a szerbek Magyarországra, és röviden szólt Vujicsics Tihamér tragikus haláláról is: a zeneszerző a Rákóczi induló dallammotívumait ment kutatni Damaszkuszba, de sajnos a repülőgép, amelyen utazott, lezuhant.

Meghívott vendégek

Az együttes magával ragadó lendülettel szólaltatta meg a Bartók Béla-gyűjtéséből származó Nasa seljancica-t. A Dráva menti népdalokat Sebestyén Márta keltette életre, aki immár mintegy 45 éve lép fel a Vujicsics Együttessel. Ugyancsak a Kossuth-, Liszt Ferenc- és Grammy-díjas népdalénekesnő énekelte el a szlavóniai Kórógyon gyűjtött népdalt is a 74. zsoltár szövegére, valamint egy esküvői áldást, amelynek dallamát Pécsudvardon gyűjtötték. 

A továbbiakban bunyevác, makedón és szerb dalok következtek a zenekar előadásában, részben ugyancsak Bartók Béla gyűjtéséből, majd az est másik meghívott vendége, az okszitán nemzetiségű Miquèu Montanaro lépett az Úrasztala mögé, hogy az általa komponált, népzenei ihletettségű kompozíciókat énekelje az együttessel, a dalok között pedig magyar nyelven szólt a közönséghez. Végezetül az együttes eljátszotta azt a népdalt, amelyet az 1977-es Ki mit tud?-on is előadott. A közönség hangos tapsának engedve több ráadás is elhangzott. Az egész est egyik legszebb pillanata volt a legutolsóként előadott, 42. számú, Mint a szép híves patakra kezdetű zsoltár, melyet Sebestyén Márta a közönséggel együtt énekelt tamburakísérettel. Méltó lezárása volt ez a több mint egyórás eseménynek. Az együttes erdélyi koncertkörútját egyébként a Héttorony Fesztivál és az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezte.