Hobbiból értékőrzés: különleges gyűjtemény Érsemjénben

János Piroska

A régi házak padlásainak rejtett „kincseivel” már fiatalon találkozott, amikor édesapja mellett kőművesként kezdett dolgozni. Tizenhat évesen még nem érdekelték annyira a régiségek, de aztán kapott egy petróleumlámpát egy idős úrtól, aki maga is gyűjtő volt, ezzel pedig a régiséggyűjtés őt is beszippantotta – mesélte a kezdeteket Oláh János, aki „civilben” karbantartóként dolgozik az Érsemjéni Polgármesteri Hivatalnál. Később maga kérte el a padlásokon talált tárgyakat, ma már azonban vásárolja a régiségeket, gyűjtők csoportjában, internetes oldalakon figyeli a hirdetéseket, de természetesen annak is örül, ha valaki felajánl számára egy-egy darabot. 
Gyerekként ő is gyűjtötte a régi bankjegyeket, majd a későbbiekben következtek a vasalók – amiből jelenleg száz, különböző fajtával rendelkezik –, de a gyűjteményét gazdagítják kerekes rokkák, szövőszékek, szódavizes üvegek, rádiók és gramofonok is. Az aktuális kiemelt régiség, amelyet napjainkban előszeretettel kutat, a vaskályha, ebből most 42 darabbal rendelkezik, mindegyik különböző. Az első kályhát a már említett idős úrtól kapta, azóta gyűjteményét vásárlások által bővítette, illetve bővíti. A történelmi Magyarország területéről – Kolozsvártól, Temesváron keresztül Nyíregyházáig – vásárolja a művészi kivitelezésű kályhákat. Elmondása szerint a legszebbek a kaláni vasgyárból (Pusztakalán – Călan, Hunyad megyei város – szerk. megj.) származnak, amelyek magyar feliratai talán már az egyetlen őrzői az adott térség magyar múltjának. 

Huszárkardot kályháért 

Oláh János elmondása szerint az anyagiak jelentik a legnagyobb nehézséget a gyűjtés során. „(...) Az emberek ráébredtek arra, hogy ezek a tárgyak értékek, és jó árban meg is próbálják ezeket értékesíteni. Számomra azonban egy-egy tárgy eszmei értéke a fontos” – fogalmazott. A gyűjtés különlegességéhez tartozik ugyanakkor, hogy egy-egy aktuálisan felbukkant, meghirdetett tárggyal lehetséges, hogy nem fog találkozni egyhamar, ezért akkor kell megvásárolni azt, amikor alkalom van rá – tette hozzá. Cserére is van lehetőség ugyanakkor: mint elmesélte, egy huszárkardot egy kályháért cserébe szerzett be. Gyűjteményében fából készült tárgyak is helyet kaptak, ezek kapcsán elkezdett érdeklődni a fafaragás iránt is. Eleinte kisebb háztartási eszközöket faragott, de mostanság készít manófalut, amelyet a bihari vásáron értékesít, s az így befolyt összeg újabb régiségek vásárlásához biztosít anyagi kiegészítést. Az ő keze munkáját dicséri ugyanakkor Parajdon egy embernagyságú, medvét ábrázoló faragvány, amelyet láncfűrésszel alkotott meg, Érsemjénbe pedig útjelző táblákat készített. Mint elmondta, végzettsége alapján kőműves, de ahogy a régiséggyűjtésben vagy a fafaragásban, úgy a kőműves munkában is az egyedit szereti, a kihívásokat keresi. 

Az értékmegőrzés a cél 

Talán már felmerült az olvasóban a kérdés, hogy hol fér el egy ekkora méretű kollekció. Mint megtudtuk, először a garázsban rendezte be a gyűjteményét, ami aztán szűknek bizonyult. Jelenleg a tárgyak négy helyiséget foglalnak el a családi ház udvarán, de kevésbé sérülékeny darabokat a hátsó udvaron, félfedél alatt is tart. Először csak saját örömére gyűjtötte a régiségeket – mint megjegyezte, egy feszült nap után megnyugtatóan hat közöttük lenni, illetve egy sérült tárgy felújítása is felüdülést jelent számára. Fontosnak tartja, hogy a gyűjtemény darabjai – ha csak lehet –, üzemképesek legyenek, hiszen ezek működését is szereti bemutatni az érdeklődőknek. Gyűjteménye ugyanis látogatható, sőt szeretné, ha minél többen megtekintenék. Bár megfordult a fejében, hogy másokhoz hasonlóan egyszer talán eladja a régiségeket, ám elmondása szerint nem akar kereskedni velük, kollekciójának értékmegőrző célja van. 

A községben működik a Kazinczy Ferencnek, Fráter Lorándnak és Csiha Kálmánnak emléket állító múzeum, vannak olyan turisták, akik az emlékmúzeum mellett a régiséggyűjteményt is felkeresik, ennek ő nagyon örül. Bár a bejáratnál ki van helyezve egy persely, amelybe a látogatónak lehetősége van adományt elhelyezni, a gyűjtemény belépődíj nélkül tekinthető meg. Nem a pénzért csinálja – jegyezte meg Oláh János, hozzátéve: annak is örül, ha mesélhet a kiállítási anyagról, vagy a látogatásért cserébe egy, a gyűjteményt gyarapító tárgyat kap. Ha pedig a perselybe is kerül valami, azt újabb régiségek beszerzésére fordítja. Aki szeretné meglátogatni a különleges érsemjéni gyűjteményt, az a 0040/747-396-982 telefonszámon egyeztethet időpontot Oláh Jánossal.