2 órája
Ma helyezik végső nyugalomra az éradonyi kettős gyilkosság áldozatait
Megható módon emlékeznek a múlt heti éradonyi kettős gyilkosság áldozataira – a 63 éves nyugalmazott óvónőre és 27 éves fiára – a település lakosai, és próbálják feldolgozni a közösséget megrázó szörnyűséget. Az édesanyát és fiát ma, január 16-án, csütörtökön 13 órától helyezik végső nyugalomra az éradonyi temető kápolnájából.
Erdon-összeállítás
„Már 4 napja, hogy mellbevágott bennünket egy hír. Valami elképzelhetetlen, valami, aminek látszólag semmi köze nem lehetett volna hozzánk, a valóságunkhoz, hiszen ilyen dolgokat csak eszement horrorfilmekben láthat az ember. Döbbenten állunk, és még napok múlva sem találunk szavakat. Nincsenek szavak, mert nem lehet kifejezni azt, amit az éradonyiak éreznek. Ha én most mégis megpróbálom leírni a leírhatatlant, az azért van, mert megkért rá a család, amelyik bénult a tehetetlen fájdalomtól. Azért emelek szót, mert belső kényszert érzek arra, hogy megtegyem. Mert nem fojthatjuk magunkba az iszonyatot, ki kell mondanunk, ki kell engednünk az indulatot, és fel kell dolgoznunk mindazt, ami történt, hogy békére leljen a lelkünk. Mert az adonyi emberek lelke háborog, nem tudnak túljutni azon, ami a közösségükben történt” – olvasható egy helyi lakos, Chiș Márta Facebook-bejegyzésében, amelyben felidézi a borzalom áldozatainak életútját is.
Mint leírja, a máramarosi származású Sz. M. 1992-ben érkezett a faluba, éradonyi férfihoz ment ugyanis feleségül. A nyelvet sem ismerte, amikor az érmelléki településre került, de hamarosan „sikerült megtalálnia a közös hangot az emberekkel, valószínűleg a végtelen türelmének köszönhetően”. A román tagozat tanítónője lett a faluban, ennek megszűnését követően Székelyhídon dolgozott óvónőként 2024. szeptemberi nyugdíjazásáig.
Két gyermeke született, fogyatékkal élő fiával élt együtt, miután 2012-ben megözvegyült. A fiatal fiút „mindenki szerette Adonyban. Csendes fiatal volt, illedelmes, jól nevelt. Mindenben támogatta az édesanyját, és végtelen türelemmel gondozta súlyosan beteg nagybátyját, akit rajongásig szeretett. Édesanyjának dolgoznia kellett, a betegápolás oroszlánrésze rá maradt. Soha senki nem hallotta őket panaszkodni, vitatkozni. Tették a dolgukat, ahogyan tudták, legjobb képességük szerint. (…) (A 27 éves fiatal) halála előtt alig pár nappal látogatott el a lelkészi hivatalba, hogy jó reformátushoz híven kifizesse az évi egyházadót. A tiszteletes úrhoz volt egy kérdése: »mit kell tennem, hogy biztosan a mennyországba kerüljek?« Mintha csak megérezte volna, hogy hamarosan találkozik a Teremtőjével, ez a kérdés foglalkoztatta az ártatlan lelkét. Ez a kis falu azt kívánja neked, (...), hogy találj haza, és anyukáddal kéz a kézben lépj át az örök élet kapuján, ahova vágyott a szíved. Isten nyugtasson mindkettőtöket!”
Mi nem tudhatjuk, miért kellett ennek így történnie. Nem értjük, és fel nem foghatjuk. Egyetlen dolgot tehetünk csupán: imádkozzunk ennek a két szelíd embernek a lelki nyugalmáért, kérjük a Jóistent, fogadja őket a Mennyeknek országába. Imádkozzunk a családért, aki el kell viselje a fájdalmat, amit rájuk mért a sors. Legyen erejük tovább menni az úton, és találjanak megnyugvást. És azért is imádkozzunk, hogy ne legyen ennek a két embernek a halála hiábavaló. Ne legyen a szívünkben indulat és harag egymás iránt, mert nem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó óránk ezen a földön. Figyeljünk oda jobban egymásra, vigyázzunk szeretteinkre, családunkra, barátainkra. Legyünk résen, ha a gonosz a közelben ólálkodik, harcoljunk ellene
– fogalmaz Chiș Márta.
Az édesanyát és fiát ma, január 16-án, csütörtökön 13 órától kísérik utolsó útjukra az éradonyi temető kápolnájából.
