2025.01.03. 14:16
Missziós napot tartottak a nagyváradi székesegyházban
A remény zarándokai mottójú jubileumi szentév keretében 2025. január 2-án, a hónap első csütörtökjén missziós napot szerveztek a váradi esperesség papjai és hívei számára a nagyváradi római katolikus székesegyházban. 7.30–16.30 óra között szentségimádásra vártak mindenkit, majd 17 órától Vass Csaba CM lazarista szerzetes missziós beszédet tartott, 18 órától pedig Böcskei László megyés püspök szentmisét mutatott be.
A szerző felvételei
Ciucur Losonczi Antonius
Utalva a 2025-ös jubileumi év mottójára (A remény zarándokai), missziós beszédében Vass Csaba lazarista szerzetes, Katalin-telepi plébános hangsúlyozta: hogyha még a megpróbáltatások árán is a reménységhez jutunk el, akkor ez csakis a Szentlélek műve lehet. Az életünk ugyanis egy olyan út, melynek mentén szükségünk van erőt adó megállókra, mert az ember nem tud élni remény nélkül. Nem elégedhetünk meg a túléléssel vagy csupán „eléldegéléssel”, mert többre vagyunk hivatottak. A reménységünk oka pedig az, hogy senki és semmi nem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől, semmilyen viszály vagy evilági dolog, gyengeség, botladozás. Reménykedhetünk bármilyen körülmények közt, mert Krisztus szeretete egy biztos pont, és nem egy magányos, hanem a szentháromságos Isten képére lettünk teremtve. És Krisztus szeretete sürget bennünket, hogy ezt ne hagyjuk válasz nélkül. A mi válaszunk pedig a hit, a remény és a szeretet köré kell hogy csoportosuljon. „A jubileumi szentév legfontosabb kihívásai tehát a hitnek a megújítása, az irgalomnak a gyakorlása, a megbocsátás megélése és a kiengesztelődés kell hogy legyen!” – fogalmazott a tisztelendő.
Milyen Istennek a képe?
A szintén a Katalin-telepről érkezett Kis Balázs, a Páli Szent Vince Társaság és Gyermekmentő Szolgálat vezetője arról beszélt, hogy három dologgal szokott foglalkozni: a kórházban betegeket ápol, a gyermekmentő szolgálatnál másokkal együtt gyermekekre vigyáz, a legfontosabb pedig, ami sokszor sajnos háttérbe szorul, hogy apa és férj. Az ő felelőssége, hogy lánya megtanuljon imádkozni, a jó értékrend szerint nevelkedjen. Sokszor elgondolkozik azon, hogy mennyire jó ember ő, báb-e ebben a világban, a döntéseinek vannak-e következményei. S erre akkor kap választ, amikor megjelenik előtte „egy filozofikus Isten-kép, a türelmes, a szerető, a várakozó, a reménykedő és az irgalmas Atyának a képe, aki sohasem változik”.