Sajtóközlemény: A félretájékoztatás véget ér – Nem miattunk nem lesz új híd vagy elkerülő út

Sajtóközlemény

A Nagyváradhegyfoki Premontrei Prépostság elleni támadások nem egyszerű félretájékoztatások, hanem egy tudatosan felépített karaktergyilkosság részei, amelyek célja a prépostság több mint kilenc évszázados jelenlétének eltörlése a városból. Ez nem pusztán egy jogi vita, hanem egy szisztematikus politikai manipuláció, amely a soft power eszközeivel próbálja ellehetetleníteni a prépostság jogait és történelmi szerepét Nagyváradon. 
A városvezetés politikai érdekből próbálja a Nagyváradhegyfoki Premontrei Prépostságot bűnbakként beállítani, miközben a valóság az, hogy a prépostság csupán jogos tulajdonát követeli vissza: az 1941 óta a rend tulajdonában álló iskolát, rendházat és templomot. Az önkormányzat vezetői tudatosan alakítják úgy a közvélemény előtti narratívát, mintha a Prépostság pereskedése miatt szenvedne a város, holott ennek semmilyen valós alapja nincs. 
A polgármesteri hivatal vezetése ezt a manipulációt saját politikai céljai érdekében használja fel: a Prépostság ellen hangolva a lakosságot próbálnak szimpátia szavazatokat szerezni. Ez egy klasszikus populista stratégia: mesterséges konfliktust teremtenek, hogy eltereljék a figyelmet a valós problémákról, és saját politikai pozíciójukat erősítsék. A cél egyértelmű: a Prépostság történelmi jelenlétének eltörlése, miközben egyházi vagy vallási köntösbe bújtatott támadásokkal próbálják igazolni a jogsértéseiket. 
Az úgynevezett „bírósági illeték” kérdése csupán egy eszköz ebben a stratégiában. A valóság az, hogy ezek az illetékek nem a városi költségvetés bevételei, hanem állami igazságügyi díjak, amelyeket az önkormányzat csupán technikai közvetítőként kezel, majd továbbít az államkasszába. Az önkormányzat egyetlen lej-t sem tarthat meg ezekből, így nem fordíthatja utakra, hidakra vagy parkolókra. Ennek ellenére évről évre tudatosan újraélesztik ezt a hazug narratívát, hogy a Nagyváradhegyfoki Premontrei Prépostságot a város ellenségének tüntessék fel. 
A valós helyzet egyértelmű: ami nincs, azt nem lehet behajtani. Egy nem létező követelésre alapított döntés semmis. Jogilag és tényszerűen nem létezhet olyan behajtható tartozás, amelynek nincs jogalapja. A bírósági illeték követelése nemcsak önkényes és törvénytelen, hanem ellentétes az OUG nr. 94/2000 egyértelmű rendelkezéseivel. Egy olyan eljárásban, amely a törvény szerint illetékmentes, nem keletkezhet fizetési kötelezettség. Nulla res, nulla obligatio. 
Az eljárás során az Egyházi Restitúciós Bizottság jogellenes döntést hozott, amelyet a bíróság nem orvosolt, hanem mesterséges jogi akadályokkal egészített ki. A bírósági illeték követelése nem jogi tényekből, hanem politikai célzatú beavatkozásból fakad, amely ellentétes az igazságszolgáltatás pártatlanságával és a jogállamiság alapelveivel. Fraus et jus nunquam cohabitant – a csalárd jogértelmezés és az igazságosság nem fér meg egymás mellett. 
Nincs mit behajtani, mert nincs követelés, és nem is lehet. Az egész koncepció, amelyre az állítólagos illeték követelése épül, jogilag tarthatatlan és semmis ab initio. A nagyváradi polgármesteri hivatal ezzel a mesterségesen kreált jogvitával a román államnak okoz kárt, hiszen egyetlen jogállamban sem lehetséges, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyják a Bukarestben hatályos törvényeket. Egy egységes Románia azt jelenti, hogy a törvények Nagyváradon is érvényesek. 
Az igazságosság elve arra szolgál, hogy megakadályozza a joggal való visszaélést és biztosítsa a jogrend tisztaságát a manipulációs kísérletekkel szemben. A jog nem válhat eszközzé egy politikai célok mentén felépített hamis narratíva fenntartására. Fraus et jus nunquam cohabitant – a csalás és az igazságosság nem férnek meg egymás mellett. Jogállamban nincs helye olyan döntéseknek, amelyek saját jogellenes alapjukra hivatkozva próbálnak jogot teremteni. 
A jelen perben nem két külön eljárás zajlott, hanem egyazon peres eljárás során két jogi követelés merült fel. Az első, fő kereseti kérelem a Restitúciós Bizottság (Comisia Specială de Retrocedare – CSR) határozatának érvénytelenítésére irányult, amely megtagadta a templomkert visszaadását. Ezzel szorosan összefüggött a második, járulékos kereseti kérelem, amely az elmaradt haszon megfizetésére vonatkozott, de csak abban az esetben, ha a bíróság előbb megállapítja a Prépostság tulajdonjogát. 
A bíróság azonban önkényesen szétválasztotta (disjuns) ezt a két követelést, holott a második kereseti kérelem egyértelműen az első döntésétől függött. Ha a fő kereseti kérelmet elfogadják, az lehetővé tette volna az elmaradt haszon érvényesítését is, hiszen a templomkert soha nem volt és nem is lehetett a román állam tulajdona. Az ingatlan tulajdonjogát a kánonjog, a történelmi telekkönyvi bejegyzések, valamint Románia 1920 utáni törvényei is igazolják, amelyek egyértelműen rögzítik, hogy mindig is a Nagyváradhegyfoki Premontrei Prépostság birtokát képezte. 
Az ügy egyértelműen az OUG nr. 94/2000 alapján indított restitúciós per, amelyet a jogszabály teljes illetékmentességben részesít. A bíróság által kiszabott illeték önkényes és jogellenes. 
A sajtóban terjesztett félrevezető hírek azt sugallják, hogy az illetékkötelezettség pusztán eljárásjogi kérdés, pedig valójában alkotmányos jogsértésről van szó. Az ügyben nem a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék. (ICCJ) hozhat végső döntést, hanem kizárólag a Román Alkotmánybíróság (CCR) vizsgálhatja meg, hogy az ingyenes perben kiszabott illeték alkotmányos-e, figyelembe véve az OUG nr. 94/2000 által biztosított illetékmentességet. 
A valóság az, hogy az ügy alkotmányossági kérdéseket vet fel, amelyeket kizárólag a CCR vizsgálhat meg, nem pedig az ICCJ. 
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a legitim elvárások (legitimate expectations) elve ebben az ügyben kulcsfontosságú szerepet játszik, mivel a Prépostság ugyanazon a telekkönyvön már rendelkezik egy végleges és visszavonhatatlan bírósági határozattal. Ez azt jelenti, hogy nem egy jövőbeni bizonytalan jogi lehetőségről vagy reményről beszélünk, hanem egy jogilag elismert, megszilárdult jogról.
A Bihari Törvényszék 301/C/2009 számú polgári ítélete, amely a 1175/111/2009 számú ügyben született, egyértelműen és mindenki számára kötelező erővel (erga omnes) megerősíti a Prépostság tulajdonjogának megszilárdult jellegét az 1-es számú Szentmártoni telekkönyvben szereplő ingatlanokra vonatkozóan, valamint jogerősen elismeri, hogy a Prépostság restitúciós keresetei az OUG nr. 94/2000 rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak. 
Mivel a Bihari Törvényszék 301/C/2009 számú ítélete a 1175/111/2009 számú ügyben jogerősen elismerte a Prépostság kártérítéshez való jogát a 349 m²-es, a 245/9 topográfiai szám alatt nyilvántartott területre az OUG nr. 94/2000 alapján, ez azt jelenti, hogy minden, ugyanazon 1-es számú telekkönyvbe bejegyzett ingatlan is ezen jogszabály hatálya alá tartozik. 
Mivel ez a terület egy nagyobb ingatlanegyüttes része, amely egységesen az 1-es számú telekkönyvbe van bejegyezve, az oda tartozó összes ingatlanra kiterjed a joghatás, hiszen telekkönyvileg oszthatatlan egységet képeznek. Mivel az ingatlan nemesi birtokként volt nyilvántartva, annak részét képező épületek és földek jogilag elválaszthatatlanok az alapbirtoktól. Ennek következtében a tulajdonjog mindenre kiterjed, ami ugyanazon telekkönyvi bejegyzésben szerepel, és azonos jogszabályi védelem alá esik. 
A telekkönyvi bejegyzések egységes tulajdonjogi helyzetet tükröznek, így az ítéletben elismert joghatások az egész birtokra kiterjednek, mivel az ingatlanok egyazon telekkönyvi tulajdonoshoz tartoztak, és azok nemesi birtokként szerepeltek a telekkönyvi nyilvántartásban.
Ennek megfelelően a jogerős ítélet megerősíti, hogy a Prépostság jogosult az OUG nr. 94/2000-ben biztosított kedvezmények és eljárási jogok alkalmazására valamennyi, ugyanazon telekkönyvi bejegyzés alatt szereplő ingatlan esetében. 
A Bihari Törvényszék 301/C/2009 számú polgári ítélete, amely a 1175/111/2009 számú ügyben született, azzal a jogi következménnyel jár, hogy az ingatlanegyüttes egészére kihat, mivel az oszthatatlan jogi egységet képez. Mivel az érintett földterület nemesi birtokként volt nyilvántartva, a joghatás nem egyetlen részterületre korlátozódik, hanem kiterjed minden olyan ingatlanra, amely az azonos telekkönyvi bejegyzés alatt szerepel. 
A nemesi birtok sajátossága, hogy egy jogi egységet alkot, amelyben az egyes területek nem különálló önálló tulajdoni egységek, hanem a teljes birtok részei. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonjog érvényesítése egy részre automatikusan magában foglalja az egész birtokot, mivel az oszthatatlan jogi egységként van nyilvántartva a telekkönyvben. 
A Bihari Törvényszék 301/C/2009 számú polgári ítélete, amely a 1175/111/2009 számú ügy indoklásában az alábbiak szerepelnek: „A felperes kéri a 245/9 topográfiai számú, a Szentmártoni telekkönyvbe bejegyzett földterület természetbeni visszaszolgáltatását, amely átvezetésre került a 1708-as számú telekkönyvbe Szentmárton községben… A peres földterület tényleges helyzetére tekintettel, valamint az OUG nr. 94/2000 1. cikkének (2¹) bekezdése alapján, a bíróság megállapítja, hogy az ingatlanon felépített építmény nem tekinthető könnyen eltávolítható vagy ideiglenes szerkezetnek. Ennek megfelelően a bíróság úgy ítéli meg, hogy a 349 m²-es, az alperes SC SANIFARM SA által birtokolt terület nem tekinthető szabad területnek az említett jogszabály értelmében.” 
„Ezekre a körülményekre tekintettel a bíróság részben helyt ad a Prépostság keresetének az SC SANIFARM SA alperessel szemben, megsemmisíti a 2007.08.16-i 207-es számú határozatot, és kötelezi az alperest egy új határozat kibocsátására, amelyben kártérítést ítél meg a felperes számára a 349 m²-es területre, amely a 245/9 topográfiai számon szerepel a 1708-as számú telekkönyvben Szentmárton községben. Az alperes köteles ezt az új határozatot továbbítani a Központi Kártérítési Bizottság Titkárságának.” 
A Bihari Törvényszék 301/C/2009 számú jogerős ítélete nem hagy teret értelmezésnek: a Prépostság jogai nem spekulatív, jövőbeni követeléseken alapulnak, hanem jogilag megszilárdult, véglegesített jogok, amelyeket bírósági határozat is megerősített. Az ítélet minden olyan földterületre kiterjed, amely az egyház történelmi birtokához (nemesi birtokhoz) tartozik, és amelyet az állam semmilyen jogszerű alap nélkül nem tarthat vissza. 
A legitim elvárások elve és a jogbiztonság követelménye ebben az ügyben meghatározó jelentőségű. A jogi következetlenség – amikor ugyanarra a földterületre eltérő jogi elbírálásokat alkalmaznak – nemcsak a tulajdonjogot sérti, hanem az egész jogállamiságot is aláássa. Ha a Prépostság egy bizonyos földterület kapcsán már jogerős határozattal rendelkezik, nem lehet ugyanazon birtok más részeire másképpen alkalmazni a jogot, különösen nem olyan politikai és adminisztratív kifogások alapján, amelyek kizárólag a restitúció akadályozását szolgálják. 
A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) következetes ítélkezési gyakorlata szerint az államnak kötelessége garantálni a jogbiztonságot és a megszerzett jogok védelmét, mert ezek a jogállamiság szerves részét képezik. Az, hogy a Prépostság végleges és visszavonhatatlan bírósági ítélettel rendelkezik, kizárja annak a lehetőségét, hogy az állam, bármilyen jogi manőverrel, másképp kezelje ezt az ingatlant, mint ami a törvény és a bírósági döntések szerint az egyház tulajdona. 
Minél több félrevezető, torzított hír jelenik meg, annál világosabbá válik, hogy igazunk van. Egy olyan szervezetet, amelynek nincs jelentősége vagy ereje, nem kellene folyamatos lejáratási kampány célpontjává tenni. Az, hogy évek óta szándékosan próbálnak minket ellehetetleníteni, csak azt bizonyítja, hogy valójában mi mondjuk ki az igazságot, és ezt próbálják elhallgatni. 
A jog az igazságosság elvén alapul – és az igazságot nem lehet véglegesen elhallgattatni. 

Fejes Rudolf Anzelm 
apát, prépost-prelátus