Remekművek láthatóak Váradon a Brukenthal Múzeum gyűjteményéből

Ciucur Losonczi Antonius

A 2020. január 26-ig megtekinthető, a Bihar Megyei Tanács által támogatott kiállítás a 17. századi flamand festészet fejlődésének fontos állomásaira fókuszál, az Anvers-i művészeti központot ifjabb Pieter Brueghel (1564-1638), Jacob Jordaens (1593-1678) és ifjabb David Teniers (1610-1690) képviselik. A művek egy erőteljes realizmus által tükrözik az említett festők hozzájárulását a tájkép, a vallási és az allegorikus témák, a portré és a zsánerkép újító értelmezéséhez, egy modern és személyes stilisztikai modorban.

A szerda délutáni vernisszázson (amelyen közreműködtek a Nagyváradi Egyetem zeneszakos diákjai) megjelenteket Aurel Chiriac igazgató köszöntötte házigazdaként, majd Sabin Luca, a Brukenthal Múzeum vezetője beszélt az amúgy főleg egyetemistákből, egyetemi oktatókból, egyházi elöljárókból és más értelmiségiekből verbuválódott hallgatóságának kissé kioktató stílusban arról, hogy miért nézhetik csak egy bizonyos távolságról, illetve miért nem fényképezhetik vakuval és tapogathatják meg a festményeket.

Agata Chifor muzeológus, művészettörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy a Flamand Iskola egyik fontos tájképfestészeti irányzatát indította el ifj. Pieter Brueghel, panoramikus, madártávlatból nézett kompoziciói sok 17. századi németalföldi művészre gyakoroltak hatást. A Téli táj madárkelepcével címűt 1631-ben festette, és a Brukenthal Múzeum gyűjteményében található kép egyike az öt, kétségbevonhatatlan művészi értékkel rendelkező másolatnak a kb. 140 létező változat közül.

Jacob Jordaens, akit Rubens (1577-1640) és Van Dyck (1599-1641) mellett a 17. századi flamand barokk három mestere egyikének tartanak, A Szent Család című képével az egyházi témájú festészetet szemlélteti, amely egy kiemelt szimbolikus helyet foglalt el a katolikus flamand térségben. Egyéni elemet képez a felesége, Catharina van Noordt, és a fia, szintén Jacob ábrázolása, akiket modellként használt Mária és a gyermek Jézus megfestéséhez. Másik, most Váradon létható képe, A nyár, ezen évszak rubensi jellegű allegóriája, mely eredetiségét spontán és dinamikus, impresszionista típusú ecsetvonásainak köszönheti.

A 17. század egyik legelismertebb flamand festője, ifjabb David Teniers rendkívül valósághű zsánerképek festésére szakosította magát, melyek különböző társadalmi osztályok életéből ihletődtek. Az Orvosi vizsgálat a falusi orvos témáját jelenti meg, míg a Falusi kocsma tárgyát a csapszékek dohányzói és italozói képezik. A zsidó Coeberger című festmény pedig erős benyomást gyakorol a nézőjére a hitelesség érzetén keresztül, amellyel a művész megörökítette nyolcvanegy éves modellje arckifejezését és jellemvonásait.

Philips Wouwerman (1619-1668) egyike volt a 17. század legnépszerűbb németalföldi festőinek. A Tájkép málhás lovakkal egy hegyi tájat mutat be, melyet az emberi jelenlét tölt meg élettel, valamint a művész egyik kedvenc témáját képezi lovak. A kis fahíd című pedig beilleszkedik a korban divatos tájképek közé: falusi táj dűnékkel.