Lesz-e Kabos-szobor Nagyváradon?

Jósa Attila 

Nemrégiben ért véget a párizsi olimpiai, ahol bár volt reális esély arra, hogy bővüljön a nagyváradi olimpiai bajnokok névsora, a magyar férfi vízilabda-válogatott, soraiban a váradi születésű Bányai Márkkal végül a negyedik helyen végzett, így továbbra is Kabos Endre maradt az eddigi egyetlen olimpiai aranyérmes sportolója a városnak. Az utóbbi években a vívó emlékét az RMDSZ Bihar megyei szervezete élesztette újjá, miután a magyar általános iskolák részvételével kezdeményezte a Kabos Endre Diákolimpia létrehozását, amely a Festum Varadinum rendezvénysorozat egyik kiemelt programpontja évről évre. Egy Kabos Endre-szobor köztéren való felállításának ötlete már évekkel ezelőtt felmerült, de ami egy szerencsésebb történelmű fejlődésű városban magától értetődő lenne, az Váradon nehézségekbe ütközik. A részvételi költségvetés idei programjába mindenesetre bekerült a Kabos-szobor ügye is, amelyre az https://activ.oradea.ro/login internetes oldalon lehet szavazni szeptember 8-ig (kapcsolódó cikkünket lásd a 12-es oldalon, szerk. megj.). Deák Árpád alkotása már elkészült, a tervek szerint a Nagyvárad Aréna szomszédságában helyeznék talapzatra, de az sem elképzelhetetlen, hogy a Teleki utca és a Kápolna tér kereszteződésénél kap majd helyet. Arra biztatnánk olvasóinkat, hogy egy rövid regisztráció után szavazatukkal támogassák, hogy végre méltó emléket állítsanak a nagyváradiak az egykori világklasszis vívónak. 

Az 1931–1937 között a kardvívás és a párbajtőrvívás magyar válogatottjában egyaránt szereplő Kabos eredetileg Katz Endre néven született Nagyváradon 1906. november 5-én. Gyermekéveit Berettyóújfaluban töltötte, érettségizni viszont a budapesti Verbőczy Gimnáziumba ment, abba a középiskolába, amelyikben Gerevich Aladár is érettségizett. Los Angelesben, 1932-ben a Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György összeállítású, majd 1936-ban Berlinben a Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre összeállítású magyar csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet nyert. Az egyéni versenyen 1932-ben bronzérmes, 1936-ban olimpiai bajnok lett. Annak ellenére, hogy jelentős nemzetközi versenyeken több egyéni bajnoki címet is nyert, az egyéni magyar bajnoki címet soha nem sikerült elnyernie. 

A berlini olimpiát követő lelkes fogadtatás után Kabos úgy döntött, abbahagyja sportpályafutását. Bár banktisztviselő, majd fiókvezető is volt, a gazdasági világválság utóhatásai miatt munkanélküli lett, s így megélhetési gondokkal kellett küszködnie. Eladta kardját, gyümölcskereskedést nyitott. 

Halálának körülményei máig tisztázatlanul maradtak, egyes források szerint a zsidó munkaszolgálatosokat szállító teherautón ült, más források alapján pedig a budai oldal felé tartó 48-as villamoson utazott 1944. november 4-én, amikor valószínűleg emberi mulasztás miatt egy idő előtti robbanássorozat döntötte a Dunába a Margit hidat, melyet a németek aknáztak alá, hogy lassítsák a Vörös Hadsereg előrenyomulását. A háborús körülmények miatt máig sem derült ki, hány ember halt meg a robbantásban. Kabost egy nappal 38. születésnapja előtt érte a halál, holtteste sohasem került elő. Emlékét az UTE vívószakosztályának épületében álló mellszobor, a berettyóújfalui sportcsarnok neve és emléktáblája, valamint a szintén Berettyóújfaluban, az olimpiai győzelme alkalmából elültetett tölgyfa őrzi. Nagyváradon 2015-ben utcát nevezett el Kabosról az önkormányzat 2015-ben, a város keleti, váradhegyaljai részén.