MCC-fórum: miért nem beszélünk románul?

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Ugron Hanna, az MCC akadémiai ügyek csapatának munkatársa köszöntötte. Megjegyezte: a kérdésfelvetést (Miért nem beszélnek az erdélyi magyarok románul?) provokatív jellegűnek szánták, azzal a szándékkal, hogy egy nyílt, őszinte, konstruktív párbeszédet kezdeményezzenek. Abból indultak ki, hogy Romániában él körülbelül egymillió magyar, aki az óvodától az egyetemig magyarul tanul, magyar nyelvű sajtót olvas, magyar kultúrafogyasztó. Ebből is fakadóan a legtöbb helyzetben könnyebben fejezi ki magát az anyanyelvén. „Egy kilencéves kisfiú édesanyjaként az én tapasztalatom is az, hogy Kolozsváron a játszótéren vagy a taxiban sokszor elhangzik:  miért nem beszél ez a gyermek folyékonyan, spontán, összetett mondatokban románul? A célunk az, hogy ilyenkor a kisebbségi életérzésünkből fakadóan ne érezzük magunkat egyből hibásnak, és kezdjünk el rögtön védekezni. Inkább adjunk egy érzékenyítő választ, a beszélgetést a méltányos együttélés útjára terelve” – fogalmazott Ugron Hanna.

Kovács Karola, az MCC posztgraduális programjának diákja több tévhitet is igyekezett megcáfolni. Az egyik ilyen: a többnyelvűség azt jelenti, hogy valaki több nyelven is anyanyelvi szinten beszél. Ez szinte lehetetlen, magyarázta, egy kicsit árnyalva inkább közelebb áll a valósághoz az, hogy valaki az anyanyelvén kívül egy másik (vagy több) nyelven is jól elboldogul egy adott szituációban. A másik tévhit pedig az, hogy ha valaki nem születik bele egy interetnikus környezetbe, akkor sohasem fog tudni jól beszélni románul. „Talán több időt vesz igénybe, hosszabb a felkészülés, de egy jól megtervezett oktatási rendszerrel el lehet jutni közel az anyanyelvi szintig” – vélekedett Kovács Karola. Majd hozzátette: az erdélyi magyarok többnyire összekeverik a vágyott (úgy beszéljünk románul, mint az irodalmi alkotásokban) és a szükséges (a hétköznapi életben alkalmazható) román nyelvtudást, holott a kettő nem esik egybe csak ideális esetben.

Dr. Florin Ciobanu, a Nagyváradi Egyetem tanára, doktorátusvezetője, az ELTE Román Filológiai Tanszékének lektora arra hívta fel a figyelmet: már a rendezvény címe is előítéletet sugall, hiszen nem állítható, hogy az erdélyi magyarok en block nem tudnak románul. Vannak románul jól beszélő magyarok is, és e téren fontos modellek lehetnek a közéleti szereplők. „Például a mostani házigazdánk, Böcskei László. Én még nem találkoztam olyan katolikus püspökkel, aki olyan jól beszéljen románul, mint ő” – fejtette ki Florin Ciobanu. Hozzátette: ez mindjárt cáfolja is azt a prekoncepciót, hogy lehetetlen egy magyarnak jól megtanulnia románul. A tanár szerint ugyanakkor napjainkban már nem is lehetne arra kötelezni a magyar fiatalokat, hogy megtanuljanak románul. Csak azért, mert ez is egy tantárgy, még nem fogják megtanulni a nyelvet, hanem sokkal inkább azért, vagy akkor, ha azt tapasztalják, hogy ez hasznos számukra – jelentette ki Florin Ciobanu.

A jászvásári, román származású Alexandra Damian kommunikációs szakértő szerint akik olyanokat írogatnak a Facebook-kommentekben, hogy a magyarok menjenek vissza oda, ahonnan jöttek, valószínűleg nem ismerik a magyarság történelmét, és nincsenek tisztában azzal, hogy nekik Erdély a szülőföldjük. Megjegyezte: neki például, aki Moldovából, tehát egy olyan közegből került Kolozsvárra, ahol nem élnek magyarok, személyes motivációt jelentett, hogy értsen valamit abból, amit beszélnek, hiszen a kincses városban naponta találkozik, érintkezik velük. Megemlítette azt is, hogy ő nyelvi és vizuális humorral próbálja oldani a feszültséget, egy ilyen projektet is vezet, „mert néha megengedhetjük magunknak azt, hogy kevésbé legyünk komolyak, amikor próbálunk kommunikálni egymással”.

Dr. Bethlendi András kisebbségi jogász, az MCC erdélyi akadémiai ügyeinek igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy „a jog szerint másképp fest a világ”. Társadalmi szükségszerűség a román nyelv megtanulása, de jogilag nem kötelező. Csupán jogunk van tudni, ismerni az állam hivatalos nyelvét. Ideális kép azonban az, hogy az érettségi után jól beszéljünk románul. „Mindazonáltal a román oktatási törvényben rendezve van az interetnikus oktatása is a román nyelvnek, tehát senki sem lepődhet meg azon, hogy Erdélyben élnek magyarok is. Azonban, bár jogi szinten rendezve van a dolog, messze  állunk még attól, hogy a valóság utolérje a jogot” – hangsúlyozta a szakember.

A vita egy adott pontján Florin Ciobanu felvetette: meglátásában kockázatot is hordoz magában az önálló magyar iskolahálózat kiépítése, mert így a magyar gyermekek nem érintkeznek románokkal, nem ismerkednek, barátkoznak egymással. Bethlendi András erre úgy reagált: az ilyen interakciók során éppen hogy „az egyenlőtlenség viszonyrendszerét” sajátítják el a magyar diákok. „Mert egy vegyes iskolában valamiért több Eminescu-kép van a falon, mint Petőfi. Március 15-ét is másképp, vagy egyáltalán nem ünneplik iskolai szinten, és egyáltalán nem biztos, hogy magyar beszédek is elhangoznak a tanévnyitó vagy -záró ünnepségeken. A közös szocializálódásban tehát ugyan a lehetőség benne van, mégsincsenek jó tapasztalataink e téren” – érvelt a jogász. Hozzátette: kialakul egy „nyelvi főhajtás”, vagyis hogy magától értetődőnek találjuk azt, hogy románul szólaljunk meg még akkor is, amikor adott esetben ez sem biztos, hogy indokolt lenne. „Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy senki se menjen el innen azzal a következtetéssel, hogy a magyar iskoláinkat, világunkat fel kell számolni azért, hogy megtanulhassunk románul. Ugyanis ezek a terek teszik lehetővé azt, hogy otthon érezzük magunkat ebben a társadalomban. Az etnikus interakciókban azonban nem magától értetődő vagy természetes az, hogy mi magyarok vagyunk, ezért váltunk románra” – fogalmazott Bethlendi András.