A képíró vallomása: életmű-kiállítás Gy. Szabó Béla művészeti hagyatékából

Balla Tünde

Az erdélyi metszetművészet megkoronázottja. Gy. Szabó Béla (1905–1985) reneszánsz nagymesterekkel parolázó rajzos tehetségét, rendkívül termékeny grafikusi és fametsző munkásságát nem csupán az erdélyi szépművészeti kánon, hanem az egyetemes művészettörténet is az örökkévalóságba emelte. Művészi nagyságának kitüntetések, elismerések, díszpolgári oklevelek, a nagyvilágból érkező megannyi impulzus a szószólói, emberi nagysága épp e csodás és gazdag életmű letisztult rendjében rejlik, és ahogy a sikerek közepette is alázatos tisztasággal őrizte meg humánus alkotói énjét. A Divina Commedia-ciklusban (1963–64) csúcsára hágó életmű hitvalló üzenetét hívtuk segítségül, amikor a mintegy 200 műtárgyat: Gy. Szabó Béla fametszeteit, rajzait, pasztelljeit és Kolozsváron kívül még sosem látott olajfestményeit vendégül látó nagyváradi kiállításunk sarokkövét, a címét kerestük: A képíró vallomása, a megjárt hármas isteni labirintusban fellelt divinitás, s a hozzá vezető út maga az alkotás, rajzzal és metszéssel vagy festéssel… A műveiben lélegző mester nappal kigondolta, éjjel tovább álmodta alkotásait, így történhetett, hogy a matézis mérnökké lett gyulafehérvári eminense szűk bugyellárissal, de a művészetbe temetkezve ép lélekkel vészelte át mindkét világháborút, a kommunizmust, a világra rácsodálkozó szeretettel faggatta a természetet, figyelte az elesettet, kereste a Földön élő sokféle nemzet szépségét, s valamennyi új élménye újabb mű megalkotására sarkallta, tízezres nagyságrendűvé duzzasztva rajzainak, ezer fölöttivé fametszeteinek és pasztelljeinek számát.

„Tájakat, embereket, kortársainak és korának arcát örökíti meg vésővel, szénnel és pasztellkrétával. Műveiben egy lírai alkat érzékeny membránjára rögzített teljes világkép bontakozik ki. Művészetünk érdemes mesterének, elismeréseken és kitüntetéseken túl ez a teljesség, ez a keveseknek megadatott lehetőség a legnagyobb elégtétel” – vélekedik monográfusa, Murádin Jenő művészettörténész az erdélyi metszetművészet 20. századi nagy megújítójáról, aki a kortárs európai metszők és e leheletfinom keleti fametszés technikáit integrálva alkotta meg önmagát.

„Évszázadokban próbálok gondolkodni, s a szó szoros értelmében gyúlékony munkásságom fölött töprengve felsajog valami: bár ennek csak századrésze kibírná az idők könyörtelen és néha igazságtalan rostáját! (...)” (Gy. Szabó Béla)

Gy. Szabó Béla életmű-kiállítása a nagyváradi római katolikus püspöki palota második emeleti kiállítótermeiben nyílik november 8-án, pénteken 18 órakor, a mester Kolozsváron őrzött hagyatékából. A tárlatot Böcskei László nagyváradi megyés püspök és a Gy. Szabó Béla hagyaték őre, Ferenczy Miklós kolozsvári református lelkész nyitják meg.