A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertezett a római katolikus székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

A budapesti Liszt Ferenc Kamarazenekarnak köszönhetően különleges zenei élményben lehetett részük mindazoknak, akik szerda este a római katolikus székesegyházban meghallgatták a világhírű együttes koncertjét, köztük Böcskei László római katolikus, Bogdán Szabolcs János református és Virgil Bercea görögkatolikus püspököknek, illetve Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkésznek. Az érdeklődőket Pék Sándor esperes-plébános üdvözölte. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a II. vatikáni zsinat a hit forrásának és csúcspontjának nevezte az eucharisztiát. A liturgiáról szóló Sacrosanctum concilium zsinati dokumentum szerint a katolikusok számára Isten kegyelmének legfőbb forrása a szentáldozás. A zenéről és az egyházi zenéről nyilatkozva pedig azt kéri, hogy a keresztény érzülettől áthatott művelői érezzék át, hogy a szent zene ápolására és kincseinek gyarapítására hivatottak. Olyan dallamokat szerezzenek, amelyek magukon viselik az igazi szent zene ismertetőjeleit, és elősegítik a hívők egész közösségének tevékeny részvételét. „Ezekkel egységben van kulturális missziós úton Erdélyben és a Partiumban a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus szervezésében a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Örömmel üdvözöljük őket Nagyváradon első fellépésük alkalmából” – fogalmazott a tisztelendő.

Arról is beszélt Pék Sándor, hogy a több mint 60 éves Liszt Ferenc Kamarazenekar 1963-ban alakult a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős növendékeiből. A Magyarország nemzeti zenekaraként működő formáció kiemelkedő szerepet tölt be az ország zenei életében, az elmúlt hat évtized során pedig nemzetközileg is komoly hírnévre tett szert. Az együttest mára már világszerte a kamarazenei műfaj egyik legkiemelkedőbb képviselőjeként tartják számon precizitása, műfaji sokoldalúsága miatt.

A továbbiakban az est moderátoraként Hornyák Balázs művészeti menedzser, fuvolaművész ismertette a részleteket. Mint elhangzott, a műsor lényege és alapkoncepciója a magyar és közép-kelet-európai zene bemutatása volt. Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, Liszt Ferenc szerzeményével kezdődött az előadás, a II. Magyar rapszódiával. Tizenkilenc magyar rapszódiát írt Liszt az 1839 és 1885 közötti időszakban, és ezek nagy részét zenekari átiratban is ismerhetjük. Ez alkalommal Wolf Péter átirata csendült fel. Következett Joseph Haydn C-dúr csellóversenye. Köztudott, hogy a zeneszerzőnek erős magyar kötődései voltak, hiszen hosszú éveken keresztül az Esterházyak szolgálatában állt. Ebben az időszakban komponálta a C-dúr csellóversenyét is. Érdekessége a darabnak, hogy egészen a 20. század közepéig, 1961-ig nem volt meg a partitúrája, ekkor egy zenetudós találta meg a Prágai Nemzeti Múzeum levéltárában. Majd egy másik nagy csellista, tanáregyéniség és komponista, Popper Dávid Magyar rapszódiája hangzott el. Ő azon zeneszerzők közé tartozik, akik mind a mai napig nem örvendenek akkora elismerésnek, mint Paganini vagy Liszt. Egy  kicsit „homályos”, azon szerzők kategóriájába sorolható, akik kizárólag a saját hangszerükre írtak darabokat, Popper több mint hatvanat, köztük etűdöket és oktatási anyagokat is. Végül Weiner Leó Divertimentója csendült fel, aki a 20. század egyik legnagyobb tanáregyénisége volt. Öt tételből áll ezen műve, a székesegyházban négy hangzott el, hogy aztán a közönség vastapssal hálálja meg a zenekar tagjainak az együtt töltött körülbelül másfél órát.

A koncertturné a Határtalan Kultúra Program támogatásával valósult meg, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának szervezésében és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatásával.