Átértékelik a brit történelmet – a nagyság múlandó

Magyarországon – és Kelet-Közép-Európa több más államában is – az elmúlt száz évben számtalan utca, intézmény, sőt egész város nevét változtatták meg, akár többször is. Ezek a névváltoztatások többnyire háborúk, forradalmak vagy rendszerváltások után következtek be, így leginkább egy-egy nagy átalakulás kísérő jelenségei voltak. Ezzel szemben az Egyesült Királyság az állandóság és a folyamatosság megtestesítője, ahol ma is királyság az államforma, a törvényhozásban aktívan részt vesz a Lordok Háza, és London belvárosában egy ’30-as években kiadott térképpel is biztosan tájékozódhatunk – írja a Magyar Nemzet.

Hiszen, ahogy minden idegenvezető büszkén elmondja, a szigetországot 1066 óra nem szállták meg idegen erők, Cromwell óta nem volt forradalom, és

a gyepet is négyszáz éve nyírják.

És persze jogállam van, „rule of law”, amelyben a törvények és játékszabályok visszamenő hatályú módosítása és az azok alapján történő ítélkezés nem fogadható el. Jóllehet a királyoktól kapott birtokokért tett egykori szolgálatok vagy az eredeti tőkefelhalmozás során alkalmazott vállalati kultúrák közül sokan ma már nem volnának szalonlépesek, az nem merülhet fel, hogy az ily módon szerzett vagyonok legitimitását megkérdőjelezzék. Az utóbbi években azonban itt is

erősödni látszik egy olyan mozgalom, amely bár csak morális alapon, de mégis visszamenőleg ítélkezne a múlt egyes szereplői fölött.

Ennek egyik eklatáns példája volt, amikor tavaly nyáron, a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom nemzetközi térhódítása nyomán Bristolban ledöntötték Edward Colston (1636–1721) rabszolgakereskedő szobrát. Colston nagy vagyonra tett szert, amiből szülővárosának is adományozott. A város hálája jeléül állíttatta a szobrot 1895-ben – miközben a londoni parlament már 1807-ben betiltotta a brit földön történő rabszolga-kereskedelmet, 1833-tól pedig az egész Brit Birodalom területén illegális lett ez a tevékenység. Ami arra utal, hogy

a XIX. század végén a morális megítélés még nem lehetett visszamenőleges hatályú.

De még 2002-ben sem volt ilyen szigorú a közvélemény: a londoni City University közgazdasági kara akkor vette fel a Cass Business School nevet, miután jelentős adományt kapott a Sir John Cass (1661–1718) nevét viselő alapítványtól. De mert Cass vagyona is részben rabszolga-kereskedelemből származik, az egyetemi kar ideiglenesen a City’s Business School nevet vette fel, és John Cass egy szobrát is elmozdították.

A Liverpooli Egyetem ezen a héten véglegesítette, hogy átnevezik a William Gladstone nevét viselő kollégiumot, mert a egykori miniszterelnök az 1830-as években még ellenezte a rabszolgaság eltörlését (igaz, később már a legnagyobb bűnnek nevezte a rabszolgaságot). Az egyetem most várja a javaslatokat az új névre.

A bristoli szobordöntést követően egy londoni múzeum elől is eltávolították egy másik rabszolga-kereskedő, Rober Milligan szobrát, Sadiq Khan londoni polgármester pedig bizottságot állított fel, amelynek feladata a főváros köztéri emlékműveinek felülvizsgálata.

Kétségtelen, hogy a Brit Birodalom történelme tele van olyan személyiségekkel, akiknek egykori cselekedeteik mai értékrendünk szerint vállalhatatlanok. Ugyanakkor sokan közülük olyat is tettek, amiért ma is ünnepelnénk őket. Az Egyesült Királyság köztéri szobrairól döntő bizottságoknak nem lesz könnyű dolguk.