Hogyan gondozd a Magyar Péteredet?

Mi köze a politikának a pszichiátriához? Jó esetben semmi. Ám ez most nem jó eset. Miért politikai kérdés az, ha valaki (ahelyett, hogy kezeltetné magát) immár tíz hónapja mérgezi az ország közbeszédét a – naponta leleplezett – zabigyerekes hazugságaival, kórházas rágalmaival, aszados álhíreivel? – írta a Magyar Nemzeten megjelent véleménycikkében Pilhál Tamás.

Mit kezdjen a politika egy olyan háborodott elmével, akit az adventi várakozás és elcsendesedés időszakában odaesz a fene gyermekotthonok elé, hogy ott hisztériázzon, vádaskodjon és üvöltözzön, mint a karácsonyfába szorult féreg? – tette fel a kérdést a szerző.

Mit tegyünk azzal, aki adományozás ürügyén úgy utasítgat és fenyeget egyszerű köztisztviselőket vagy éppen államtitkárt, ahogyan a lehallgatott feleségét vagy barátnőjét szokta? Aki magasról tesz az adományozási protokollra, amelyet rajta kívül mindenki képes betartani? Aki nem ismer se Istent, se embert, csak a pitiáner bosszúját, amelyért bármit és bárkit föláldozna? – írta.

E kérdések láthatóan a miniszterelnököt is foglalkoztatják – jegyzete meg a szerző. A Patriótáknak, illetve a Mandinernek adott friss interjúiban Orbán Viktor úgy fogalmazott: „Az a típusú agresszív hőbörgés, amelyet ma látunk – igaz, inkább a parlamenten kívül –, az nem volt példátlan, csak nem volt általános. A legtöbb munkahelyen vannak ilyen agresszív hőbörgők, még a családban is. Valljuk be, időnként be-beesik valaki. Ilyen rém kellemetlen alakok előfordulnak. És azt mindenki tudja, aki már találkozott ilyennel, hogy ezekkel nem lehet egyenesen, érvelve, belátásra, meggyőzésre apellálva beszélni. Csak a saját hangjukon lehet velük beszélni.”

– írta a szerző.

Ahogy érzékelem, a kormánypárti szavazók el is várják a határozott válaszcsapást – tette hozzá.

A recept tehát adott. A legváratlanabb pillanatokban kell meglepni, beledörgölni az orrát botrányaiba, álhíreibe, hazugságaiba. (Annyi van belőlük, hogy külön internetes oldal kéne a lajstromozásukra.) Hadd érezze: soha többé nem átkozhatja következmények nélkül egykori közösségét – írta.

Pilhál Tamás publicisztikája teljes egészében ITT olvasható!