Marco Rossi helyzete nehéz, de talán nem reménytelen

Marco Rossi azt mondta, úgy látszik, a párharc eldőlt, pedig szerinte nem, amíg ő lélegzik, biztosan nem adja fel, vasárnap még van esély ledolgozni a hátrányt a törökök ellen, mi több, valahogyan meg is fordíthatjuk az állást. A valahogy azt jelenti, hogy hárommal nyerünk a rendes játékidőben vagy a hosszabbításban, ha csak kettővel, akkor pedig tizenegyesekkel harcoljuk ki, hogy a Nemzetek Ligája következő sorozatában is az A divízióban vitézkedhessünk.

Eszem ágában sincs azt állítani, hogy a kincstári optimizmus beszél a szövetségi kapitányból, annak ellenére, hogy mi mást is mondhatna, azzal mégsem állhat elő, hogy az Isztambulban elszenvedett 3-1-es vereség végzetes, innen már nincs mit tenni – a világ labdarúgásának a története zsúfolásig tele van a most szükségesnél nagyobb fordításokkal is. Ezzel együtt Marco Rossi nincsen könnyű helyzetben a visszavágó előtt. Nem volt abban a csütörtöki mérkőzés előtt sem, hiszen olyan kulcsjátékosa esett ki, mint Sallai Roland, akit roppant nehéz pótolni, és ez ezúttal is bebizonyosodott.

Az olasz mester gyakran hangoztatja, a magyar válogatott játékosainak az értéke gyakran jóval kisebb, mint az ellenfélé, ráadásul az összérték felét egyetlen játékos, Szoboszlai Dominik adja, ám ha ez eleve mindent eldöntő tényező lenne, akkor a labdarúgásban nem születnének meglepetések, nem győztük volna le az utóbbi években Németországot vagy Angliát sem.

Ugyanakkor az tény, hogy miként az élet legtöbb területén, a minőség az rendkívül fontos, különösen hosszú távon. Az előbbi példánál maradva Sallai Roland kétség kívül minőséget képvisel, és amikor ő megsérül, nincs, aki ugyanolyan szintű helyettese lehetne.

Marco Rossi Isztambulban lényegében Nagy Zsoltot tette a helyére, miután korábban kijelentette, elképzelni sem tudja Nagy Zsoltot és Kerkez Milos egyszerre a pályán – most már kényszerből el tudta. Lehet mondani, hogy a csütörtöki meccs zömén egyenrangú ellenfelei voltunk a török válogatottnak, sőt, bizonyos periódusokban mi is vezetést szerezhettünk volna, és ha nincs a második félidőben az a bizonyos tíz perc, amikor kicsit szétestünk és kaptunk két gól, akkor más lenne a vége, ám ennek semmi értelme.

Az a tíz perc volt, mégpedig azért, mert amíg a törökök a cseréikkel javultak, mi éppen ellenkezőleg. Az ő kispadjuk hosszabb, a minőséget minőségre tudják cserélni, míg nálunk ha a jobbak elfáradnak vagy megsérülnek, legfeljebb kényszermegoldások léteznek. A visszavágón nem lesz Schäfer András és Nagy Zsolt sem, Marco Rossi helyzete így nehéz, de talán nem reménytelen.