A szőnyeg szélén

Áll a bál a magyar birkózósportban. A szövetség fegyelmi vétségre hivatkozva felfüggesztette hat szabadfogású birkózó válogatott tagságát. Az indoklás szerint Veréb István, Mester Milán, Szurovszki Patrik, Lukács Botond, Juhász Balázs és Nagy Mihály azért bűnhődik, mert elfogadhatatlan indokokkal nem jelentek meg a válogatott edzőtáborában. Veréb István a maga részéről azon nyomban igyekezett cáfolni a vele szemben felhozott vádakat, mondván, sérült, erről orvosi papírja is van, s tájékoztatta a gondjáról a válogatott edzőit.

Nem kívánok elmerülni a részletekben, igazságot hirdetni pedig végképp nem bátorkodom. Ám éppen Verébbel van gondom, helyesebben vele nincs. A felsorolt hat birkózó közül ugyanis ő az egyetlen, akit ismerek, tudom, hogy világbajnoki bronzérmes (igaz, még 2013-ból); a többiekről nem hallottam, pedig válogatott versenyzők.

Ez nyilván egyfelől a tájékozatlanságomból fakad, másfelől viszont az öt birkózó nem mutatott fel olyan eredményeket, amelyeknek köszönhetően szélesebb ismertségre tettek volna szert.

Tudom, a szövetség milyen erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy talpra állítsa az olimpiai rangsorban a vívás, az úszás és a kajak-kenu mögött a negyedik legeredményesebb sportágunkat. Azt is tudom, hogy a szabadfogású szakág helyzete mindig nehezebb volt nálunk, nem véletlen, hogy máig Kovács István a fogásnem egyetlen magyar világbajnoka. Azt is tudom továbbá, bár sohasem űztem a sportágat, hogy mennyire kemény a birkózók élete.

Először is, kifogástalan erőnlét kell hozzá – a birkózók nem csupán erősek, kiválóan futnak –, másodszor, egy birkózónak nem elég önmagát, az órát legyőzni, mint például egy atlétának, úszónak, kajakosnak, hanem szó szerint meg kell küzdenie az ellenféllel, harmadszor ott van még a gyilkos fogyasztás, negyedszer, a birkózók népszerűsége nem hogy a labdarúgókéval, még az úszókéval, kajakosokéval sem vetekszik.

Itt lehet a gond. Mindebből fakadóan

ma már valószínűleg elvétve ragadnak meg a birkózóteremben a legügyesebb, legszorgalmasabb sportolni vágyó fiatalok.

Valahogy – nem egyedüliként a klasszikus olimpiai sportágak körében – megkopott a birkózás nimbusza.

Ezen kellene változtatni. S ez borzalmasan nehéz.

A feladatot nem könnyíti meg sem a honosított, majd doppingvétségen fennakadt, sem a válogatottból kipenderített birkózók ügye. A szorult helyzetből úgy lehet kibújni, ahogy a Lőrincz fivérek tavaly tették: kiváló eredményekkel.