Görögkatolikus ájtatosságot tartottak a váradi római katolikus székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

A tanácskozás (melyen jelen volt Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, valamint Giampiero Gloder apostoli nuncius, a Vatikán bukaresti és kisinyovi nagykövete is) Püspökök és a papok, testvériség és emberiesség – Szinódus a szinodalitásról címmel zajlott.

Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök meghívására szerda este a székesegyházban a résztvevők együtt imádkozták az Istenszülő-parakliszt. Dr. Kristófi János Zsigmond orgonaművész, valamint a Radu Mureșan egyetemi adjunktus, karnagy által vezényelt Schola Cantorum szemináriumi kórus végzett zenei szolgálatot, az egyházi méltóságokat pedig Pék Sándor esperes-plébános is köszöntötte. A  szertartás végén Giampiero Gloder nuncius Ferenc pápa nevében latinul mondta az apostoli áldást.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita lapunknak azt nyilatkozta: a találkozó témáját Virgil Bercea váradi görögkatolikus püspök vetette fel, mert általában az a szokás, hogy a házigazda egyházmegye, illetve a püspök és munkatársai javasolják. Huszonötödik alkalommal találkoztak most egyébként, évente szokták ezt megtenni – nyilván a pandémiás időszak kivételt jelentett –, és mindig más-más görögkatolikus egyházmegye a vendéglátó. Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspök volt annak idején a kezdeményező, ezért az elsőt Nyíregyházán szervezték meg. 

Az érsek hangsúlyozta: az idei téma nagyon időszerű, és nemcsak a szinodalitás szemlélete miatt, hanem azért is, mert a görögkatolikus püspököknek a mai világban különösen fontos elgondolkodniuk azon, hogyan viszonyulnak a papjaikhoz, illetve ezek családjaihoz, hiszen, mint ismert, a görögkatolikus papok többsége családos ember, nekik is vannak gyermekeik. Mindazonáltal a viták, az elhangzott előadások, a hozzászólások fontosak voltak a római katolikus főpapok számára is, hiszen „minden változóban van, még az emberek is” – fogalmazott Kocsis Fülöp. Felidézte, hogy ehhez képest közel harminc évvel ezelőtt, a kezdetekkor még arról szóltak ezek a találkozások, hogy a kommunizmus után önmagára találó görögkatolikus egyház milyen irányba fejlődjön. Akkor a keleti kongregációtól (még így hívták a dikasztériumot) azt az iránymutatást kapták: ne féljenek attól, hogy annak idején az ortodox egyház része voltak, s onnan kiválva egyesültek Rómával, de a hagyományviláguk, a rítusaik, az imádságaik, a lelkiségük és még a teológiájuk is azért az ortodox egyházzal hozható párhuzamba. Ezen kérdéskörfolyamatot indították el tehát az elődeik, de ez most már  lecsengőben van, bár van még feladat e téren is – magyarázta az érsek-metropolita.  

A legutóbbi népszámlálás szerint a magyar görögkatolikusok lélekszáma némileg csökkent, de alig néhány százalékkal. „A statisztikai adatokat azért mi mindig óvatosan kezeljük. Azt látjuk, hogy Magyarországon szép fejlődést élt meg a görögkatolikus egyház, az ország minden régiójában jelen van. Érdekes módon míg régen a kis falvakban volt erős a görögkatolikus egyház, ez most inkább a nagyobb településekre jellemző (…)” – fogalmazott Kocsis Fülöp atya. „Örömmel tapasztalom, hogy tovább él a hit, a hagyományoknak az őrzése. Valaki egyszer azt mondta: a görögkatolikusság már nem is vallás, hanem életforma, olyan sok minden hozzátartozik” – tette hozzá. Arról is beszélt az érsek: Nagyváradra gyakran jön át, mivel Debrecen közel van. Fiatal püspökként korábban még akkor is járt Váradon, amikor Tempfli József vezette itt az egyházmegyét, és a püspöki palota nem volt visszaszolgáltatva, jelenleg pedig természetesen Böcskei László megyés püspökkel is nagyon jó a kapcsolata, a felszentelésénél is jelen volt.