5 órája
Dobos Imre színművészre emlékeztek
A család, a barátok, a pályatársak és a közönség emlékezett az idén nyáron elhunyt Dobos Imrére, a váradi Szigligeti Színház életműdíjas színművészére szerda délután a Partiumi Színházi Gyűjtemény termében.
P. Nagy Noémi
A játék öröme címmel megható pódiumestet szerveztek Dobos Imre emlékezetére. A marosvásárhelyi születésű színművész 1966-ban végzett a helyi színművészeti egyetemen. 1988 óta volt a Szigligeti Társulat tagja, azt megelőzően a sepsiszentgyörgyi színházban játszott több mint húsz évig. A több mint három évtizedet felölelő nagyváradi pályafutása során számos emlékezetes szerepben láthatta a közönség. Az emlékest háziasszonya, Kiss Törék Ildikó, valamint meghívottai (Hajdu Géza, ifj. Kovács Levente, Meleg Vilmos, Molnár Judit, Székely Szabó Zoltán és Török Sándor) versekkel, színdarabrészletekkel, fotókkal, történetekkel emlékeztek az idén június 28-án elhunyt színművészre, akit barátai és kollégái Cibiként emlegettek. „Emlékeinkben, beszélgetéseinkben és számtalan más formában itt van, tovább él közöttünk. Valószínűleg ott mosolyog valahol fenn, néz bennünket és mivel rá gondolunk, az emléke áldás lesz rajtunk” – nyitotta meg az estet Kiss Törék Ildikó, majd ifj. Kovács Levente Kányádi Sándor K. Gy. színművész utolsó monológja című versével tisztelgett Dobos Imre emléke előtt.
A továbbiakban Székely Szabó Zoltán, aki tíz évig volt pályatársa a sepsiszentgyörgyi színházban, mesélt az ott eltöltött évekről. Felelevenítette a közös színdarabokat, és a legjobb történeteket, amelyeket Dobos Imrével éltek át a próbák és előadások során. „Dobos Imre csodálatos, nyugodt és komoly ember volt” – zárta visszaemlékezését a színművész.
Az emlékesten Molnár Judit tanárnő, közíró a Dobos Imre életét és több mint ötvenéves pályafutását bemutató Cézárok, bohócok, emberek című interjúkötetről beszélt, valamint azokról a benyomásokról, amelyek a beszélgetések, interjúkészítések során érték. „Olyan közvetlenül, és annyira őszintén beszélt, ez nagy ritkaság. Mindent, amit mondott, le lehetett írni, nem kellett szépítgetni, szerkeszteni”. Molnár Judit és Török Sándor néhány részletet is felolvasott az interjúkötetből, ami kereskedelmi forgalomban nem kapható.
A Kiss Stúdióval való közös munkáról Kiss Törék Ildikó mesélt, Meleg Vilmos pedig az emlékek felidézése mellett Vaclac Havel Audenciájából olvasott fel egy részletet, amiben Dobos Imrével játszott együtt. Végezetül Hajdu Géza Dobos Imre egyik monológját (Tamási Áron: Székely legény levelei Ámérikából – 5) elevenítette fel. „Búcsúzzunk Reményik Sándor Üzenetével: »(…) Ha emlegettek, köztetek leszek, / ha imádkoztok, veletek vagyok, / ha rám gondoltok, mosolyogjatok, / emlékem így áldás lesz rajtatok«” – tette hozzá végezetül Kiss Törék Ildikó.
