2009.06.21. 11:33
Singeres-csalók újra akcióban!
<p>Valóban léteznek olyan<br /> műgyűjtők, akik régi<br /> varrógépeket vesznek, de ők<br /> személyesen jelennek meg a<br /> szériaszámokkal. Ha egyezés van,<br /> azonnal magukkal viszik a gépet és fizetnek<br /> is.</p>
Olvasóinktól érkezett a
jelzés, hogy magukat németországi
régiséggyűjtőnek kiadó
személyek ismét hirdetik, hogy Singer,
Zingher, Naumann, Fenix, Pfaff típusú
varrógépeket keresnek. Legutóbb
tavaly februárban jelentek meg ilyen
hirdetések a helyi újságokban,
majd ragasztották tele a
felhívással a régi
városrész utcáin lévő
villanyoszlopokat. Akkor a rendőrség nem
indított ismeretlen tettesek ellen
eljárást, noha egy halmi
illetőségű hölgyet 8000
euróra károsítottak meg. A
Szatmár Megyei
Rendőrfelügyelőség
felhívást juttatott el
szerkesztőségünkbe, amelyben
óva intenek minden lakost attól, hogy
bedőljenek ezeknek a hirdetéseknek.
Egyszerű módszer
A hirdetésekben a fent említett
márkájú varrógépekre
a rendkívül vonzó 40-50 ezer
eurós árat ígérik,
amennyiben azok megfelelnek a
vásárló
elvárásainak. A hirdetések
már ellepték a város bizonyos
részein a villanyoszlopokat, garázsok
oldalán és újságok
apróhirdetéseiben jelennek meg, de
bedobálják szórólap
formájában a postaládákba
is. Teszik mindezt annak reményében, hogy
a pénzügyi válság több
embert kényszerít arra, hogy
megváljon ezektől a
régiségektől. Azonnali,
készpénzes fizetést helyeznek
kilátásba a
telefonbeszélgetés során. A
módszerük egyszerű, és
mégis hatásos. A
telefonbeszélgetés során
elmondják, hogy csak bizonyos gépeket
keresnek, ugyanis mindegyik gépnek megvan a
párja, amelyet a szériaszám
alapján tudnak beazonosítani, majd arra
kérik a reménykedő tulajdonost, hogy
egy megadott időben hívják
fel. Amikor visszahívja, elmondják
neki, hogy az általa megadott
gépszámnak a párja egy
másik megyében van (többnyire
Nagyenyeden vagy Szebenben), és megad egy
telefonszámot, amelyen a másik gép
tulajdonosa jelentkezik. Ezek a tulajdonosok idős
vagy mozgássérült emberek, akik arra
hivatkoznak, hogy olcsón átadják a
saját gépüket (2-6000
euróért), és lemondanak a
további pénzösszegről annak
javára, aki így már párban
viszi a gépet a megadott
találkozási pontra. A
találkozó mindig az
érdeklődő lakhelyétől
távol eső város egyik
parkolója, vagy elhagyatottabb
benzinkútja. Volt már, akinek
Kolozsvárra, de volt, akinek Brassóig
kellett mennie. A megadott helyen senki sem
jelentkezik, és az addig használt
telefonszámot sem veszi fel senki.
Már per is volt
2007 októberében Kolozsváron is
átvertek egy férfit ezzel a
módszerrel. A két
varrógéppel az átvevőket
kereső férfivel tartott a
rendőrség is, és akkor sikerült
rajtaütésszerűen elkapni két
férfit. A rendőrségi
kihallgatáson a férfiak
beismerték, hogy a „külföldi
vásárló”
bűntársai, vagyis Herman Rudolfé,
aki a Haris Walter Múzeum (ilyen nevű
múzeum nincsen Németországban)
számára vásárol minden
évben több tucat varrógépet.
Vallomásaik alapján
megtalálták a csalás
ötletgazdáit is. Az áldozattal
való szembesítés során az
átvert férfinak felajánlottak egy
kisebb összeget, amely azonban a kifizetett
összeg töredéke volt. A férfi
azonban a kártérítés
helyett a bíróságot
választotta. Az
igazságszolgáltatás azonban nem
adott igazat a felperesnek. Döntésüket
azzal indokolták, hogy a
„külföldi
műgyűjtő” nem kötelezte a
kárvallottat semmire,
önszántából vette meg
feláron a varrógépet.
Átverés
másképp
Tavaly egy kolozsvári könyvesbolt
tulajdonosát is belekevertek a csalók,
mert a bolt telefonszámát adták
meg; a tulajdonos elmondása szerint több
tucat reménykedő
varrógép-tulajdonos kereste meg.