Honvédok emlékét őrzik Belényesújlakon

Belényesújlak

határában 1944. szeptember

16–án és 17–én

vesztette életét 13 magyar katona.

Jeltelen sírba temették őket,

emléküket nyílvánosan nem

volt ildomos őrizni évtizedeken

keresztül. Az újlakiak azonban minden

tiltás ellenére nem feledkeztek meg

róluk, tiszteletüket

már annak idején azzal is

kifejezték, hogy a falu melleti

dömbtetőn lévő temető

legmagasabb pontjára hantolták őket,

és az a hely a mai napig érintetlen

maradt a sírok között. A

világháborúk, majd a kommunista

diktatúra idejének helyi áldozatai

emlékére 2001–ben

emlékhelyet avattak a református templom

előtt, a temetőbeli emlékmű

avatására most érett meg az

idő.

Debreceni vendégek

A szándékról pár

évvel korábban már

beszéltünk Boros

István helyi lelkésszel, akkor az

elhunytak neveit is közöltük, de ahogyan

addig sem, azóta sem tudakozódott senki

az elhunyt katonák után. Volt, akinek

csak a monogramját tudják

az újján viselt gyűrűről,

másról pontos adatokat a

nála volt iratokból, sőt, azt is,

hogy pólyás gyerekei voltak, akik most

eszerint 65 évesek. A vasárnap

ünnepség a templomban kezdődött,

ahol a Debreceni Kistemplom

(„Csonkatorony”) lelkésze,

Papp Tibor hirdetett igét, nem

csak a 13 katonáról, de a 13 aradi

vértanúról is megemlékezve.

Sírkert a dombtetőn

A tiszteletest elkísérte temploma

kórusa is, melynek tagjai a Partiumi

Keresztény Egyetemen is tanító

Berkesi Sándor karvezető

irányításával a templomban,

majd a temetőben is közreműködtek

az ünnepségen, hasonlóan az IKE

tagjaihoz, illetve a

köröstárkányi

Szakács Zoltán

lelkészhez. A templomi együttlét

után a sokaság a temetőbe vonult,

ami a hozzá nem szokott vendégek

számára felért egy

hegymászással, mivel a sírkert egy

dombtetőn van. Ott Boros István

lekész emlékezése után

Pető Csilla és

Szabó Ödön, az

emlékmű létrejöttét

támogató RMDSZ parlamenti

képviselője, illetve megyei

ügyvezetője egyaránt a

mártírok áldozatát

méltatta, arra figyelmeztetve, hogy

manapság nem életünk

feláldozására van

szükség, hanem arra, hogy a mindennapokban

kiálljunk és felelősséget

vállaljunk egymásért.

Koszorúk az

emlékműre

Az ünnepségen mindvégig jelen volt,

és a maga során az elődök

emléke ápolásának

fontosságát hangsúlyozta

Ioan Balint PD–L–s

polgármester, majd arról

biztosított a debrecenieket, hogy mindig

szívesen látott vendégek a

községben. Ezután Mikló

Ferenc, a Bihari Egyházmegye esperese

mondott imát, majd a környező

egyházközségek (Magyarremete,

Kisnyégerfalva, Körösjánosfalva

– Belényessonkolyos, Belényes,

Várasfenes,

Köröstárkány) lelkészei

adták át gyülekezetük

üdvözletét, és egy–egy

igei üzenetet. Végezetül

koszorúk kerültek a

síremlékre, több helybeli pedig

virágcsokorral emlékezett az elhunytakra.

Az elhunyt katonák névei

Sánta Ferenc tizedes, K. B., Németh

István honvéd, Tankóczi

János honvéd, Tóth János

honvéd, Vucsenov Zsifnó honvéd,

Farkas János honvéd, Kovács Imre

őrvezető, Vasharapó Rezső

honvéd, Fleisz Ferenc honvéd,

Szontág Péter honvéd, Jakab

János honvéd, Makk Ferenc

őrvezető.